Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 6. szám - Kötter Tamás: Szabadíts meg a gonosztól
abban a korban járunk, amikor a férfiak valamilyen megmagyarázhatatlan okból, vagy máig sem tisztázott, különös félreértés folytán almazöld és padlizsánlila öltönyökben jártak. Gábor később nekem ajándékozta néhány megunt öltönyét, nyakkendőjét, és egyszer Bécsben vett nekem egy vadonatúj télikabátot. Mindegyiket át kellett alakíttatnom a szabóval, mert nagyon voltak rám. A télikabát is, pedig az új volt. Ez is jellemző volt rá: meg sem kérdezte a méretemet, magára próbálta fel. Leendő főnököm egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki nehéz természetű vagy súlyos lenne. A dolgozószobájában fogadott, végig kedves volt velem. Az ügyvédi hivatásról beszélt, nagyon szépen, igaz, nem sokáig. A szobát jó ízléssel, Art Deco bútorokkal rendezték be. A padlót hatalmas perzsaszőnyeg borította. A párnázott ajtó nemcsak a szobában folyó tárgyalásoknak, hanem Gábor napközbeni lie- zonjainak is diszkrét légkört biztosított. Nagyon szép nők jártak hozzá, állítólag jogi ügyekben. Amikor bekísérte valamelyiket, mindig rám kacsintott, mielőtt becsukta volna az ajtót. Az illető hölgy távozásakor pedig mindig feltűnően megtörölte a száját. Egy idő után rájöttem, hogy ez afféle jelzés volt. A domináns hím kijelöli a vadászterületének határait. Fölöslegesen. A főnököm árnyéka túl nagy és súlyos volt ahhoz, hogy engem is észreve- gyenek ezek a nők. Gyakran még a köszönésemet sem fogadták. Úgy vonultak be Gábor szobájába, mintha nem is léteznék. A nők miatt sokat irigykedtem Gáborra, de jobb híján igyekeztem jó pofát vágni a dologhoz. Egyszer megígérte, hogy összehoz egy ünnepelt színésznővel, aki rendszeresen járt hozzá jogi tanácsért. Az volt a terve, hogy majd jól megaláz a nő előtt, aki rögvest megsajnál, a szárnyai alá vesz, és persze azonnal meg is vigasztal. „Nincs gyereke", magyarázta Gábor a terv pszichológiai részét, „felkeltjük a benne szunnyadó anyai ösztönöket". A megalázás sikerült. Már nem tudom, hogyan került rá sor, csak arra, hogy majdnem elsírtam magam a végén. A színésznő, vagyis a terv másik része sajnos nem jött össze. Az egész kínos jelenet alatt csak bámult ránk. Rám úgy nézett, mint egy darab szarra, és miközben Gábor gyötört, semmiféle anyai érzés nem tükröződött az arcán. Nem vett a szárnyai alá, és teljesen biztos vagyok benne, eszébe sem jutott, hogy lefeküdjön velem. „Gabi, nekem a héten bemutatóm lesz, nem bírok el több feszültséget." Ezzel hagyott ott bennünket. Amikor legközelebb a főnököm hasonló tervvel állt elő, finoman elhárítottam. A színésznős eset ellenére szerettem Gábornál dolgozni. Ahogy a profesz- szorom megígérte, jó tanárnak bizonyult, s egy idő után már bonyolultabb jogi problémákkal is képes voltam önállóan megbirkózni. Az ügyek után, amelyeket elláttam, néha adott egy kis jutalmat, és gyakran meghívott felkapott éttermekbe. Összességében jól bánt velem, én pedig cserébe hálával, bizalommal, és szinte már gyermeki szeretettel fordultam felé. Meg persze tetszettek az öltönyök, amelyeket kaptam tőle. Másnap munkába álltam, és még azon a héten megismertem Pétert. Három évvel volt idősebb Gábornál. Magasabb és szélesebb vállú volt, mint az öccse, de a haja ugyanolyan napszítta szőke. Ilyen, az északi népekre jellemző ártatlan szőke hajat addig csak a külföldi reklámokban meg a videoklipekben láttam. 11
