Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 6. szám - Kötter Tamás: Szabadíts meg a gonosztól
Kötter Tamás Szabadíts meg a gonosztól Befejeztem az egyetemet, állást kellett találnom. Ez már a kilencvenes években sem volt könnyű feladat egy kezdő jogász számára, főleg, ha az illető vidékiként azt vette a fejébe, hogy ügyvédjelöltként folytatja pályafutását a fővárosban. Az egész szakmát a rokoni kapcsolatok, múltból átmentett kiváltságok és kisebb- nagyobb szívességek bonyolult, és egy kívülálló számára kiismerhetetlen hálója szőtte be. Szerencsém volt. Egyik professzorom, aki különös jóindulattal viseltetett irántam, beajánlott egy ügyvédi irodába. „Itt jó helyed lesz, és biztos vagyok benne, hogy a szakma minden apró csín- ját-bínját meg fogod tanulni", mondta útravalóul, amikor a dolgozószobájában közölte velem a jó hírt. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a Juhász fivérek - ő csak így emlegette leendő főnökömet, Gábort és a bátyját, Pétert - „nehéz természetűek és súlyosak", ezért már most szól, hogy legyek észnél, és ha nem muszáj, ne ártsam magam az üzleti ügyeikbe. Bármennyire akartam is ezt az állást, akármennyire vágytam rá, hogy egy szép napon pesti ügyvéd legyek, mégis elgondolkodtam drága professzorom figyelmeztetésén. Vajon mit jelenthetnek ezek a vészjósló jelzők, találgattam magamban szerény kis földszinti albérletem homályában. Azt tudtam a professzoromról, hogy a Szeged környéki tanyavilágból származik, amit le sem tudott volna tagadni. Hiába élt és tanított közel negyven éve Pesten, ízes, semmivel sem összetéveszthető tájszólását nem vetkőzte le. Úgy okoskodtam hát, hogy valamiféle, a betyárokkal kapcsolatos kifejezésekkel állok szemben. Nyilván arra utalhatnak - amire egyébként maga Sós tanár úr is figyelmeztetett -, hogy ne nagyon okoskodjon az ember velük, mert könnyen megjárhatja. A kiszámítható rossz még mindig jobb, mint az, amiről semmit sem tudunk, vagy éppen a semmi, győzködtem magam, miután úgy éreztem, hogy sikerült a szavak értelmét és egyben a figyelmeztetés lényegét megfejtenem. Egyúttal magamban szent fogadalmat is tettem, hogy minden körülmények közt ügyvédi eskümhöz híven járok el, és természetesen nem ütöm az orrom a Juhászok ügyeibe. Gábor negyven körül járhatott, széles vállú, szőke haját hátrafésülve hordta. Vízilabdás alkat volt, a többi férfi nagy bánatára és bosszúságára, már puszta megjelenésével azonnal felkeltette a nők érdeklődését. Mindehhez még választékosán is öltözködött. A karcsúsított öltönyök, a teveszőr télikabát, a kézzel varrott cipők, a színükben és mintázatukban egyformán visszafogott nyakkendők arisztokratikus megjelenést kölcsönöztek neki. Ne feledkezzünk meg róla, 10
