Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 5. szám - Bogdán László: Napok a jósirodában
Feláll. Ennyi volt? De legalább biztatott - nyújtja a kezét, megérzem izgató, parfümmel vegyülő vad testszagát, megborzongok. Meddig tart a munkaideje? Miért érdekli? Szívesen elmennék magával, valahol a városban, délután vagy este találkozhatnánk? Este nem érek rá, s különben is, benne van a szerződésemben, hogy nem alakíthatok ki közvetlen kapcsolatot a klienseimmel. Kár, el tudtam volna képzelni magával egy csókos éjszakát, elég, ha magára nézek, borzong, és megkíván, mint a férjem, az öregedő férfiak mindig azonnal megkívánnak. De ahogy akarja. Kimegy. Natasa bekukkant, varázsló vagy, ez is vidáman ment el, mondtad neki, hogy hamarosan hajóútra mennek a férjével? Igen, erre ajánlatot tett, mondta, őt a férje is azonnal megkívánja, s én is borzongok, ahogyan ránézek, őt az öregedő férfiak mindig megkívánják. Egy kicsit futrinka. Szeleburdi Hilda. Kire hasonlít? Krisztire, csak nem olyan határozott. Elmondtam, néhány évig boldogok lesznek, elmennek hajózni, de megunják egymást, és közös megegyezéssel elválnak. Mitől volt olyan boldog? Azt tanácsoltam, használja ki az időt, erre felajánlotta, hogy este valahol találkozhatnánk. Egy csókos éjszakát is el tudna képzelni velem. Akkor ő is szereti az öregedő férfiakat, kacag Natasa. Kiábrándítottam, benne van a szerződésemben, hogy nem alakíthatok ki magánkapcsolatokat a klienseimmel. Egyre szebben fogalmazol, méltó vagy egy költőhöz, de azért megsértődtél, amikor öregedő férfinak nevezett? Miért, ezzel kezdte Kriszti is, és nem volt igaza? Hát mi vagyok én? Egy öregedő férfi. Hány óra? Fél kettő, még van egy vendég, a többiek délutánra maradnak, és megyünk a kocsmába, imádok öregedő férfiakkal sörözni. Unod már? Unom. Átlátok rajtuk. Bejön egy öregasszony, bánatosan néz. Igazat ad az orvosaimnak? - kérdezi váratlan hévvel. Vegye le a szemüvegét. Látom szemében a vöröslő, elnyeléssel fenyegető, örvénylő hangyabolyokat. Megnézem a bal kezét, izzad a tenyere, a körmeit rágja. Mit mondtak? Hogy menjek kemoterápiára. Menjen. Igen, de akkor elhull a hajam. Mindegy az, menjen el, az egyetlen esélye, asszonyom. Reménytelennek lát? A reményt soha nem szabad elveszíteni, amíg élünk. Köszönöm, elmegyek akkor, ha elhull, veszek parókát. De van esélye, hogy helyrejön. Megfogja a kezem, megérzem újra a hüllőkre emlékeztető, izzadt tenyerét, borzongok. Kimegy. 9
