Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 5. szám - Bogdán László: Napok a jósirodában
Ez is fizetett, de miért volt ilyen csüggedt? Reménytelen, rákos, rábeszéltem, hogy menjen el kemoterápiára, minden alkalmat meg kell ragadni, amíg élünk, van remény. Mehetünk, a többiek délutánra maradtak. Berobban Kriszti. Hogy ment? Fizettek. Menjünk kocsival, ne várassuk őket, elmúlt kettő. Beülünk a Mercedesbe, ott a kastély előtt, hamarosan parkolunk a kis utcában. János, Nauszika és Flórenc ott ülnek, söröznek. Milyen volt az első nap? Natasa összefoglalja. Én nem tudnám ezt csinálni, döbben meg Nauszika. Semmi jóval nem kecsegteted őket? Az igazat mondja. Mit? Az igazságot, harsogja Kriszti, a kíméletlen igazságot. Jön Lívia, unicumot és sört is rendelünk. Én nem is tudom, csak egy kósza gondolat volt, Krisztivel találtuk ki, még az elején, Rodi és Carmen azt is hitték, hogy megbolondultunk. De emberekkel is találkozhatsz, végre, magyarázza Kriszti, mert különben elég magányosan élsz közöttünk. Igen, feláldozod magad a regényed és a szerelmeid közt. Ügyvéd vagy, nézek Jánosra, tudod, az emberek képtelenek dönteni. Igen, várják a csodát, de tudjuk, csodák nincsenek. Élvezem is, de olyan rámenősek, ma két nő is ajánlatot tett, az egyik ráült az asztalra, azt akarta, hogy ott helyben tegyem magamévá, a másik találkozni akart velem, este, a városban, el tudok képzelni magával egy csókos éjszakát, őt, biztatott, különben is szeretik az öregedő férfiak. És te? Nem kerülhetek magánjellegű kapcsolatba a klienseimmel, fejtegettem, erre elrohant. Ebéd után kisétálunk a napfényben, most olyan szívesen sétálnánk mi is, nézek Nauszikára, de vissza kell menni. Eddig mások csinálták nekem a programot, most én csinálom magamnak? Nevetnek. Elválnak tőlünk, beszállunk a Mercedesbe, és Kriszti hazavisz. Jó szórakozást kíván. Hátramegyünk, már többen várnak. Bemegyek, felveszem fekete köpenyem, leülök. Érkezik egy hetven év körüli, ősz hajú, kockás zakós, láthatólag ideges férfiú. Szemén fekete szemüveg. Arra vagyok kíváncsi - kérdezi minden bevezetés nélkül -, hogy lesz-e sikere az operámnak? Vegye le a szemüvegét - én is leveszem, ránézek, és nevetni kezdek. Mit talál olyan viccesnek? Visszateheti a szemüvegét. Maga viccel? Hogyhogy, nem tűröm ezt a hangot! - méltatlankodik. Akkor mit keres itt? Eltévesztette a házszámot. Maga arra kíváncsi, hogy lesz-e sikere az operájának, nem? De igen. Maga viszont, drága uram, nem is írt operát. 10
