Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 4. szám - Kelemen Anna: Delirium nocturnum; Margarita csokra

korábban Pécsett is szívesen dolgoztam vele. Elkészült a terv makettje. Mária azt kérte tőlem, hogy tervezzek szobrokat az épületre és az épületbe. Elkészítettem ezeket a megfelelő, l:10-es léptékben. Akkor még úgy volt, hogy ezekkel a szobrokkal a külső terekből belépünk az épületbe is, egészen a színház proszcénium faláig húzódna a szobrok sora. Úgy terveztem, hogy a szobrok kívülről színtelenek lesznek, pontosabban ugyanolyan színűek, mint az egész burkolat. Amikor pedig beérünk a belső terekbe, a szobrok szépen kiszínesednek. Mire a színpadig érünk - ez egy hosszú út lett volna -, akkorra jelenne meg a porcelán a szobrok alapanyagaként. Az ötlet onnan jött, hogy Siklós Mária a múzeumban meglátta az én karneváli figuráimat, és úgy találta, hogy ezek szépen illeszkednének a koncepciójába. így is indultunk el, de végül Schwajda György, a színház építésének kormánybiztosa a belsőépítészeti megoldásokat kivette Siklós Mária kezéből. Az én eredeti tervem tehát valóban ismét kútba esett, csak a vázlatai vannak meg. De azok legalább megvannak.- A külső térben nyilván nem porcelánszobrokat képzelt. A megvalósult szobroknak mi az anyaga?- A külső tér szobrait tőlem Zsolnay kerámiában rendelték meg, de nyilván senki nem gondolta át ennek a következményeit. Kimentem egyszer, és megnéztem a színház betonozási munkálatait. Akkor döbbentem rá, hogy ez önmagában így nem maradhat, mert a nézők téli időszakban megfagynának a színházban. Az egyik művezető beavatott, hogy a betonfal külső felületére kerül még egy kb. 10 cm vastagságú hőszigetelő salakgyapot, s arra még a külső burkolat. Felvetődött bennem: mihez fogom rögzíteni a hatméteres, több mázsa súlyú kerámiaszobraimat? Nyilvánvaló volt, hogy a súlyukat a vékony burkolatfal nem bírja majd el. Az is nyilvánvaló volt, hogy befúrni nem tudunk majd ilyen távolságra. Jeleztem a problémát Siklós Máriának, s megkérdeztem: egyáltalán miből lesz a burkolat? Kiderült, hogy egy zöldes-sárgás árnyalatú jura-mészkövet tervezett burkolatnak. Felvilágosítottam, hogy a jura mészkő és a pirogránit tágulási együtthatója annyira különbözik egymástól, hogy az első téli szezon után a pirogránit szobrok mind le fognak hullani. Azt javasoltam neki, mivel már ismertem egy céget, akik a két angyalt készítették el Herendre, hogy készíttessük el a szobrokat üvegszál-erősítésű finombetonból. Ezzel a tágulási együtthatók különbségének problémáját is kiküszöböljük, és a szerelése is lényegesen könnyebb lesz, mint a Zsolnay kerámiáé lenne. A betonba ugyanis tudtunk vasat illeszteni, ami a Zsolnay kerámia esetében sokkal problémásabb lett volna. Az alapanyag, ami mellett végül letettük a voksunkat, technológiailag egyébként nagyon-nagyon hasonlít a porcelánra. Ugyanúgy öntőformával készül, csak lényegesen nagyobb méreteket tesz lehetővé.- Épületkerámia-munkái közül nem beszéltünk még a Hegyeshalomban felállított kerámiafaláról.- Számomra azért nagyon fontos helyszín Hegyeshalom, mert ott oldottam meg azt a problémát, amelyet Pécsett nem tudtam megvalósítani. Magam úgy gondolom, és ezt a nyilvánosság előtt is bátran vállalom, hogy a hegyeshalmi a legjobb munkám. A sors fintora, hogy azt sem lehet ma látni, hiszen az a határátkelő, ahová a művet terveztem, a rendszerváltozás után bezárt. Még lefotóztatni sem tudtam rendesen. Elvittem oda egy hivatásos fotográfust, de nem tudtunk bejutni az épületbe. Nincs gazdája. írtam a vámhivatalnak. Válaszoltak, hogy már nem az övék az épület. Adtak egy nevet és címet, oda is írtam, de kiderült, hogy ők sem illetékesek. Végül aztán találtunk egy embert, aki a kulcsokat kezeli, de nem tudom előkeríteni épp akkorra, amikorra a fotóst is oda tudnám rendelni. Bízom benne, hogy azért előbb-utóbb legalább a fotója ennek is meglesz, de egyelőre még nincs fényképem róla.

94