Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 4. szám - Kelemen Anna: Delirium nocturnum; Margarita csokra

- Az életműkötetében van egy régi kép a hegyeshalmi plasztikáról, de úgy látszik a képeken lévő emberekről, hogy legalább húsz évvel ezelőtt készült.- Még a szocializmus idején történt, hogy azt felszereltük. A határőrök a toronyból géppisztollyal vigyázták, nehogy áttévedjünk a túloldalra. Maga az épület teljesen a határra épült, mi pedig valóban jöttünk-mentünk a környéken. Az osztrákok nyugodtan átjöhettek a határon, csak nekünk nem volt szabad arra tévedni. Azért mondom ezt, mert az épületet az osztrákok építették.- Nekem sajátos kettősséget mutat az ön élete. Egyrészt egyre-másra hozta a nemzetközi sikereket, Faenzára, az európai kerámiaművészet központjára gondolok elsősorban. Vagy arra, hogy német nyelvterületen a mai napig óriási reputációja van. Ugyanakkor itthon számos kudarcos lépésről értesülünk, amelyek közül csak mutatóban beszéltünk most néhányról. Ám e kudarcok ellenére mindvégig kitartott az ország mellett. Fel sem merült önben soha a távozás gondolata?- De, felmerült. 1956-ban is felmerült. Akkor azért nem disszidáltunk, mert a barátommal, akivel közösen laktunk az Iparművészeti kollégiumában, úgy döntöttünk, hogy esőben nem hagyjuk el az országot. Kimentünk Kelenföldre, ott megállt a vonat, a jegyvizsgáló elkiáltotta magát: Beszállás a szabad földre! De esett az eső, tehát maradtunk. Ne gondolja, hogy viccelek, tényleg így volt.- Köszönöm a beszélgetést!

95