Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 4. szám - „Esett az eső, tehát maradtunk” – Schrammel Imre keramikusművésszel Kriskó János beszélget
van a kezükben. Volt közöttük egy jó szándékú, fiatal fiú, Pető Attilának hívták. Őt kértem meg, mutassa meg a mintatárból azokat a mintákat, amelyeket jól tud festeni. Ezekből választottam ki, hogy mi kerüljön a figuráimra motívumként. Felrajzoltam a nyers porcelánra, hogy hol kell lenniük ezeknek a mintavonulatoknak, nehogy a festés tönkretegye a plasztikát. Gyönyörűen megfestette őket. Attól kezdve nekem csak meg kellett mondanom, hogy melyik figurára melyik mintát képzeltem el, és Pető Attila önállóan megfestette őket.-Ez a vállalkozás üzleti értelemben is siker volt Herendnek?- Igen.- Akkor miért ért véget? Áthelyezték Kovács Józsefet?- Kovács Józsefet nem választották újra a következő vezérigazgatói ciklusra. Jött egy olyan vezérigazgató, aki állítólag tönkre akarta tenni a gyárat, hogy egy külföldinek el lehessen adni. Ezek természetesen ellenőrizhetetlen híresztelések voltak akkoriban. Annyi bizonyos csak, hogy akkor szakadt meg a korábbi, progresszív folyamat.- Amikor a Karnevál-sorozat figuráit készíteni kezdte, már nem volt tagja az igazgatótanácsnak?- Még tagja voltam. Csak az utolsó két évben mondtam le igazgatótanácsi tagságomról. A második újraválasztásnál már én kértem, hogy tekintsenek el a további tagságomtól.- Ma már nem is gyártják a Karnevál-sorozat darabjait?- De, továbbra is gyártják. És jó drágán árulják. Nekem nincs is belőle.- És ajogdtjak? Hogyan lehetséges, hogy ebből ön kimaradt?- Nem maradtam ki, valójában mindegyikből kaptam egy tiszteletpéldányt. Megrendeztem egy kiállítást Herenden, az ottani múzeumban. És pont akkor történt, hogy ezt a nagy, csőrös figurát ellopták a József nádor téri mintabolt kirakatából. Betörték hajnalban a kirakatot, és azóta sem találták meg a szobrot. Akkor az összes újság azzal volt tele, hogy ez a figura milyen sokat ér, és hogy a saját tulajdonom. Annyi volt igaz belőle, hogy én készítettem. Kétségbeestem, hogy millióan fognak betörni hozzám, hiszen a sajtó elterjesztette, hogy nálam jelentős értékek vannak. Hozzám csak az nem jön be, aki nem akar. Ezért aztán a kiállítást követően otthagytam a tárgyaimat Herenden a múzeumban, hogy őrizzék ők, majd ha szükségem lesz rá, akkor elviszem. Ott biztonságban tudtam a kerámiáimat. Igen ám, de a vezérigazgató-váltáskor bejelentették, hogy az otthagyott tárgyaimat a gyár tulajdonának tekintik. Fura helyzet, hogy a herendi gyár most kölcsönadta kiállításra a szombathelyi Savaria Múzeumnak a jogos tulajdonomat képező tárgyakat. Ez engem nem zavar, a szándékom úgyis az volt, hogy minden munkámat Szombathelyre hagyom, s ily módon, a tartós letéttel, a dolog megnyugtatóan elrendeződött.- Ha rápillantunk az élete történetére, szinte mindig valami békétlenségbe torkollnak az ügyei. Akár Hollóházára, akár az épületkerámiákra gondolok, akár arra, hogy az új Nemzeti Színház külső felületén sem az valósult meg, ami az eredeti víziója volt. Ön olyan szobrokat képzelt el, amelyek a külső terekből szépen felvezetnek a belső terekbe, egészen a nagyszínpadig. Ehelyett mindössze néhány szép pillérszobor az, ami megvalósult az épület homlokzatán. Nem érezte úgy, hogy itt is kisemmizték?- Igaza van, de erről az építésztervező, Siklós Mária nem tehet. A történet úgy kezdődött, hogy Siklós Mária felhívott, dolgoznék-e vele az új Nemzeti Színház épületén. Akkor még úgy volt, hogy a Városligetben épül meg a színház. Örömmel vállaltam, mert 93
