Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 3. szám - Bónis Ferenc: Emlékek Kodályról
Bónis Ferenc Emlékek Kodályról Kodály Zoltánnal, mint tanárral, az 1949/50-es tanév kezdetén találkoztam először, a Zeneakadémia kistermében tartott népzeneóráján. Ez a találkozás keveset árult el számomra nevelői nagyságából. Először is: alig lehetett hallani. Nem volt érces hangja, a teremben pedig nem volt elektromos hangosítás. A zeneakadémiai „kisterem" nem olyan „kis terem", mint nevéből gondolhatnánk, csak viszonylag az, a Nagyteremhez képest. Ha benépesítette száz-kétszáz hallgató - ami a legnagyobb figyelem esetén is bizonyos „alapzajjal" járt -, akkor ugyancsak hegyeznie kellett a fülét annak, aki a halk hangú Kodály szavát meg akarta érteni. Ám ha szerencséje volt, és az első sorban talált helyet, akkor sem biztos, hogy eljutott hozzá a Mester tanítása. Mert ő, József Attilával szólva, „nem középiskolás fokon" tanított. Az a száz-százötven népdal, melyet akkoriban ismertem, de soha nem elemeztem (azt sem tudtam: mi fán terem a népdalelemzés), nem bizonyult kellő alapnak a Kodálytól hallottak megértéséhez. O már az első alkalommal úgy szólalt meg, mint aki egy nagyon régen megkezdett beszélgetést folytat. A kezdő keveset profitált belőle - legfeljebb annyit, hogy ráébredt mérhetetlen tudatlanságára. Amelyre, jellemének megfelelően, kétféleképpen reagált. Vagy elkedvetlenedett, vagy megpróbálta összeszorított fogakkal megszerezni valahol azt az alaptudást, amellyel immár megélhet a Kodály-órák magaslati levegőjén. 1951-1952-ben Kodály hetvenedik születésnapjára készült az ország. Főtanszaktanárom, Szabolcsi Bence - egykoron maga is Kodály-növendék, aki tanít- ványi vagy inkább fiúi szeretetét mindhalálig megőrizte szellemi atyjához - emlékkönyvet adott ki a jeles alkalomra (ez volt az évek során tízkötetessé bővült Zenetudományi Tanulmányok első kötete). Mivel, nem sokkal korábban, Keszthely kastélykönyvtárában felfedeztem egy addig ismeretlen verbunkosgyűjteményt: megbízást kaptam, hogy ennek közkinccsé tételével vegyek részt magam is a kötet munkálataiban. Megtisztelő, de korántsem könnyű feladat volt a rengeteg ismeretlen verbunkosdallam azonosítása: az ismert melódiák előfordulásainak feltüntetése, az ismeretlenek közlése. Tanácsért, felvilágosításért szabad volt azonban felkeresnem Kodály tanár urat (jóval később tudtam meg, hogy ő, az évtizedek során, kétezer darabból álló verbunkosgyűjteményt teremtett, nem szólva azokról a ritka darabokról, amelyeket, hogy ne hiányozzanak a kollekcióból, saját kezűleg lemásolt -, egyszóval, hogy első számú szakértője volt ennek a témának is). A Magyar Tudományos Akadémia palotájának egyik szerény szobájában foga- 135 135 éve született és 50 éve halt meg Kodály Zoltán. Mostani írásunkkal és készülő decemberi összeállításunkkal az O emlékét idézzük. (A Szerk.) 122
