Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 3. szám - Háy János: Te vagy az; Reggel; Nem csúnya (versek)

márminthogy végre önmaga, nem mások és anyagok hatása alatt.

A konyhában tesz-vesz, nem tudja, a szekrényből mit vegyen elő.

Öregnek érezte magát, minden már csak volt, erre gondolt.

Persze sokan mondják, mennyire jól néz ki, például a gyerekei, holott tudja, hogy nem.

Az ő korában már senki nem.

Egyszer régen fiatalon, gondolta, meg hogy milyen lesz a vége, és mikor. S hogy senki nem tudja. Aztán gondolt valakire, egy aktuális nőre, vagy férfira, ha éppen olyan volt az érdeklődése vagy ha nő volt, akivel mindez történik. S hogy felugrik-e hozzá, s ha igen, a másik teste, ha csak ideiglenesen is, de megszabadítja-e a sajátjától.

Nem csúnya

Nem csúnya, mondta, csak öreg, s hogy ez nem számít azoknak, akik szerették, amíg ilyen lett, abban az időben, amíg ez az idő eltelt, ahogyan a férfinak is. Olvasta egy könyvben, vagy egy előadás szólt erről, esetleg az interneten.

A férfi nem szólt, egy másik nőre gondolt