Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 3. szám - Háy János: Te vagy az; Reggel; Nem csúnya (versek)

Ott állsz, ahol nem látszol, csak, ha akarom, látlak, ott fekszel, ahol, csak, ha akarom, fekszel, hisz te az vagy, akiért semmit nem kell.

Nem hallom a hangod, hogy megint sírsz értem, ne tedd ezt, meg azt se, ne kövess el újabb vétket, Amikor vagy, olyan vagy, amilyennek lenni kértem, csak az látszik, hogy minden sejted remeg értem, mert te vagy, akiért semmit nem kell, mégis veled töltöm ezt meg azt az éjjelt, mert sem ezt, sem azt veled töltenem, nem kell.

Reggel,

kocsma hömpölygött a torkán.

Tegnap ivott és a máj már nem a régi, napokig tart, míg bont, ha bont. Ebben a korban, mondta, mintha alapvető igazság volna, már mindenki iszik, bár nem ivott mindenki.

Voltak, akik épp a fizikumuk megőrzésében voltak érdekeltek, és méltatlannak tartották a sorstól, amikor halálos betegséget kaptak.

Nem értették, mért ők kapják, amikor ez a másiknak járt volna, aki soha nem törődött a testével, mondhatni módszeresen tékozolta el az életét.

Felkelt, kiköpött egy adagot az ízből, azt hitte, ma már ő lesz, hogy ez ő,