Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 3. szám - Szepesi Attila: Szaturnusz fiai (barbár szonettek - versciklus)
A Duna-parti grund A háborús belövésekkel éktelenkedő tűzfal tövében, a Duna-parti grundon, ahová korábban focizni jártunk, aludt valaki 56 novemberében. Nem lehetett tudni, kicsoda. A járókelők kikerülték. Feküdt a burjánzó csalánban, arccal a fold felé. Mellette postás- vagy vasutassipka, szatyorból szertegurult krumpli. Sitt-halmok tornyosultak körülötte, vödrök, kiszuperált kályhacsövek. Alszik, hát alszik! Csak két nap után jutott eszébe valakinek, fel kéne ébreszteni - hidegek a hajnalok. Ám a szólongatásra nem riadt fel. Végre átfordították. Feketére alvadt vér komorlott a zubbonyán. Ki tudja, hogyan vánszorgott el idáig, miután utolérte a golyó. Öröktüzek Halottak napján gyertyák gyúltak az ablakokban - ezernyi ezer bolyongó fénybogár az éjszakában. Megsokszorozódtak az emlékező tekintetekben, az.elhomályosult, egymásban mégis visszacsillanó tükrökben, kirakatok betört üvegén. Lelkekben imbolygó lángok. Elesetteket idéző öröktüzek, melyek ellobbannak, de az álmokban világítanak tovább. Parkok virágágyásaiban, egy-egy fonnyadt őszirózsacsokor alatt nyugvó börtönből szabadultért, tébécés utcakölyokért, rögökbe- málló arcukat vesztett névtelenekért, akikért harang se kondul, és rájuk már csak egy cirokseprűvel és felmosóronggyal csoszogó, kezét olykor imára kulcsolva megtorpanó nénike emlékezik. Kerékvető Három napig támasztotta a kopott karabély a kapuboltozat alatti kerékvető • követ, közel a falba vájt fülkéhez, melyben egykor állítólag Szent Antal szobra állt. Nem merte senki megérinteni, bejelenteni se a hatóságnak, mely
