Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 3. szám - Szepesi Attila: Szaturnusz fiai (barbár szonettek - versciklus)
időnként a rádióhírek végén - hol fenyegetőzve, hol szirénhangon - garantálta: a gyanútlan vagy megtévedt léleknek, aki leadja a géppisztolyát, revolverét meg az itt-ott talált kézigránátokat, nem lesz semmi bántódása. Persze senki nem hitt a mézes-mázos szavaknak, azt suttogták: aki besétál a csapdába, feljegyzik a nevét, faggatni kezdik, hogyan jutott hozzá, merre járt az utóbbi napokban, hol és kivel találkozott, és még a családja után is elkezdenek szimatolni. Frédi Házbeli szomszédunk, Braun Frédi volt a legjobb barátom. Szülei, dél-baranyai svábok - korábban dunai hajósok - csak jól-rosszul beszéltek magyarul. November végén egy teher- hajón hagyták el az országot. Frédi néha levelet írt: jól élnek dúsgazdag rokonaik jóvoltából. Apja, Marci bácsi betársult egy hajózási részvénytársaságba - ami részben az övé volt valaha. Csak az a baj, unja magát, hiányzik neki a sok pesti csibészkedés. Németországban minden suhanc méla és jólfésült. Gyakran eszébe jutnak a Szabadság téri lábteniszcsaták, a bicska-dobások, meg az ádáz verekedések. A borítékba bele-belecsempészett egy csomag menta-ízű rágógumit, ami itthon még ismeretlen kincs volt. A pünkösdi királylány A házunkban lakó ávós, akit Pálffy Ali bácsi, a bricsesznadrágos, görbebottal botorkáló öreg a háta mögött csak pünkösdi királynak gúnyolt, bezárkózott elfüggönyözött második emeleti lakásába a forradalom napjaiban. Lánya, ]uli, a helyes kis fruska sem mutatkozott, aki mindig fanyalogva kerülte csibészkedő csapatunkat. Decemberben viszont csoda történt, a korábban komor ávós kedélyesen köszöngetett a lakóknak, a copfos, bimbózó mellű fruska pedig addig kerülgetett bennünket, amíg bevettük a házat uraló harsány kompániánkba. A poros padláson néha letolta csipkés bugyiját és magát nyafkán illegetve mutogatta szőke-pihés öléből huncutul meredező csiklóját.
