Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 3. szám - Nyerges Gábor Ádám: A vastagabbik boríték

rosszabb jegyet kap a matekdolgozatra, de igenis ezt sem lehet kizárni, szólt közbe Anyu, míg Laura kipirult arccal épp levegőt vett, de igen, bazmeg, ki lehet zárni, káromkodott életében talán harmadszor, negyedszer a szülők jelenlétében, immáron ordítva Laura, nem igaz, hogy itt van a levél, a vastagabbik boríték, az öröm, amire nyolc éve várnak, amiért ő is, Apu is, Anyu is a lelkűket kidolgozták, és erről a fa (itt már még pont időben el tudta harapni a megkezdett csúnya szót), akarja mondani, baromságról vitatkozzanak már több mint egy órája, mikor örülni kéne, ennyit nemcsak ő (itt lefolyt egy óvatlan könnycsepp időközben tűzpirossá átizzott arcán), hanem mindannyian igazán megérdemelnének.

így nem ment végül Laura a gólyatáborba.

De még ez sem, a szeptember elsejei nap minden ünnepi jellege sem magyarázta azt, hogy Kovács Laura miért nem tudta augusztus utolsó három-négyszer huszonnégy órájában eldönteni, hogy melyik szett ünneplőben tegye be a lábát (a felvételit leszámítva először) a Világlegjobb Gimnázium érthetetlenül robusztusra tervezett, középkori várakhoz inkább illő, nehéz, nagyokat döngő kapuján. Itt kezdett szöget ütni Anyu fejébe (de nem akarván újra felmelegíteni a nyári vitát, hát megtartotta magának) a sejtelem, hogy talán mégis jobb lett volna letudni mindezt az izgalmat és feszengést már a gólyatáborban. Hogy a háttérben meghúzódó ok mégiscsak az lehet, hogy Laura, akárhogy tagadja is, legbelül bizony egy picit fél vagy egyenesen szorong, hogy majd milyen lesz róla az első benyomás, hogy ő is helyes pesti csajnak, ne pedig vidéki strébernek tűnjön az első napon, és hogy ezen aggodalmait a gólyatábor kihagyása, akárhogy is nézzük, mégiscsak növelte.

Egy csoki volt nála, egy félliteres ásványvíz és egy alma. Reggelizni persze nem tudott, hogyan is tudott volna, hiszen ahhoz, hogy a nyolckor kezdődő évnyitóra időben (tehát fél és háromnegyed közt) beérjen, kellett a félórás (pluszmínusz öt, tehát tíz perces) vonatút mellett még negyedórányit (plusz-mínusz öt, tehát tíz percet) buszozni is, most tartunk tehát egy óránál, így hát otthonról, hogy beérjen a nagyjából negyedórára lévő pályaudvarra (de inkább öt perccel előbb, le ne késsé a vonatot), hat óra negyvenkor kell elindulnia, magyarul: fogmosással, zuhannyal, készülődéssel, pakolással, öltözködéssel, ha hatkor kel (de biztos, ami biztos, inkább öt ötvenkor), még pont kényelmesen beér mindenhova. Ez volt legalábbis az ürügy, amiért otthagyta a vajas zsömlét, nem mintha Apu és Anyu nem tudta volna, hogy egyszem lányuk, bármennyire is leplezi, mosolyog és nevetgél, valójában liftező gyomorral igyekszik visszagyömöszölni torkából az izgatott émelygést annak eredeti helyére, úgy lélektájra.

Persze ki gondolta volna, hogy ennyi étel nem lesz elég. Az értesítő levélben szereplő tájékoztatás szerint a rövid évnyitó (ami a gyakorlatban nettó egy és egy negyedórát vett igénybe) után két osztályfőnöki óra következik majd. Laura így magában (tehát a szülőkkel) matekozgatva arra jutott, hogy az évnyitó lemenne úgy fél óra alatt, de mivel rövid, legyen csak húsz perc, utána nyilván egy hosz- szabb szünet lesz, majd kilenctől tizenegyig a dupla osztályfőnöki, de talán (mint a legtöbb iskolában) az ilyesmit az első napon úgyse húzzák sokáig, így előbb is szabadulhatnak, persze utána Laura is még nyilván ott marad ismerkedni,

88