Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 3. szám - Beke József: Archaikus elemek Arany János költői nyelvében

Mint egy kévekötő, dühösen rátérdel,

Páncélos nagy mellét megroppanja térddel. (II. ének 24. vsz.)

Ma már alig akad ember, aki ismeri a petrence vagy a csobolyó szavak értelmét, márpedig az irodalmi mű élvezetének, a kifejezésbeli szépségek teljes mértékű fölfedezésének és élvezetének alapja mindig a megértés, a helyes értelmezés. Az irodalmi művekre kevéssé érvényes az ilyen kijelentés: „Nem értem, nem tudom, mi ez, de szép, gyönyörködtet."

Az írói szótárak éppen azzal a reménységgel készülnek, hogy segítségükkel sikerülhet egy több emberöltőnyi távolságban élt szellemi óriás ránk maradt örökségét közelebb hozni a kései olvasóhoz, így kapcsolatot teremtenek a letűnt idő múlhatatlan alkotásai meg a jelen érdeklődői között, és ugyanakkor bemutatják, értelmezik egy előző kor magyar nyelvének azokat az eszközeit is, amelyek elhomályosultak ugyan, de méltóak a fennmaradásra. Az írói szótár feladata tehát a szellemi értékmentés.

3

Sajnálatos, hogy Arany János verseinek számtalan kiadása között alig talál a mai olvasó olyan kötetet, amely az elavult szavakat, a mai nyelvhasználatból már kihullott kifejezéseket magyarázatokkal látná el. A kiadások szinte kivétel nélkül csak azokat a szómagyarázatokat tartalmazzák, amelyeket a költő maga is szükségesnek látott közölni már akkor, amikor a művet megírta. Természetesen ezek a legszükségesebbek, ezek a nélkülözhetetlenek, sőt ezek a megkérdőjelezhetetlenül hitelesek, hiszen maga az alkotó tudhatja legpontosabban, melyik szóval mit akar kifejezni. Amikor Arany első jelentős alkotásának, Az elveszett alkotmánynak főhősét a mű legelején a régi eposzok szokásos módján bemutatja, ezeket olvashatjuk:

...nem hódított soha várost...

Bukfencet sem hányt a pesti „theateren" és nem

Nyalta le a krétát papucsodról, mennyei Fánnil* (I. ének 15. sor)

A theater szónak 'színház' jelentése még ismerős lehet, viszont nagyon valószínű, hogy a költő jegyzete nélkül talán soha meg nem tudhatnánk, kire céloz, amikor a „mennyei Fánni"-t emlegeti. De a csillagozott név magyarázata ott van a lap alján: *Elszler Fanni, táncosnő. Arany J.

Hasonlóan nagy feladat lenne kitalálni, hogy e mondatban mire utal a „marhabaráti" jelző:

Jámbor földművelők, honi kátyúkban felakadván,

Marhabaráti doronggal* iiték a bűnös lovat, ökröt, (I. ének 43. sor)

Megvilágítja a költő e jegyzete: *Sok szó volt akkor állatkínzás elleni egyletek alakításáról. Arany J. Vagyis ennek az állatvédő mozgalomnak költői (hiszen önmagá42