Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 3. szám - Beke József: Archaikus elemek Arany János költői nyelvében
Beke József Archaikus elemek Arany János költői nyelvében Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. A szavakat is. Egyetlen szó, egy tájszó se maradjon kint. Semmi sem fölösleges. (Kányádi Sándor: Noé bárkája felé) 1 Kányádi e gondolata a Bibliának arra a közismert jelenetére épül, amelyben az Úr a vízözönnel büntetendő emberiség kiválasztott tagját, Noét nagy feladattal bízza meg: úgy készüljön föl a SEMMI utáni időre, hogy MINDEN megmaradjon. S a költő Noéja jól tudja: nemcsak az anyagi világ dolgait, hanem az ember legfőbb szellemi építőköveit, a szavakat is be kell gyűjteni a bárkába. Arany János költészete anyanyelvűnknek ilyen bárka lehet: a magyar irodalom első és talán legnagyobb jelentőségű felvirágzásának idején, a XIX. században a régmúlt sok-sok nyelvi értékét, számtalan költői eszközét sűríti össze műveiben, hogy el ne pusztuljanak az idők viharaiban, megmaradjanak a jövő nemzedékei számára. Aranynak a magyar szellemiség koncentrálásában betöltött szerepét Szerb Antal így fogalmazza meg: „Minden szál hozzá vezetett, és minden szál tőle vezet, a magyar szellemi életnek ő a sugárzási központja. [...] Ha van értelme szellemi jelenségekkel kapcsolatban gyökerekről, szerves fejlődésről beszélni, Arany Jánosról lehet ezt mondani." (Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet, Magvető Könyvkiadó Bp., 1958. 391.) A költészet - mint minden műalkotás - szellemi és anyagi részekből áll, és valamely elvont elképzelésnek a konkrét valóságban való megjelenése. Az irodalom terén ez nem más, mint gondolatok, érzelmek, hangulatok megtestesülése szavakban. A költő a nyelvi eszközök tengeréből - mint valami ügyes halász - merít magának alkalmas kifejező anyagot, hogy megformálja belőlük a maga művészetének világát. Amíg csak alkot, folyvást merítget, válogatja a szóözönből a legmegfelelőbbeket azokból, amelyeket magával hozott, amelyeket megismert és megszeretett, s amelyek az alkotás révén most már őhozzá tartoznak, övéi maradnak, amíg csak művei élnek. Arany mindenekelőtt magával hozta irodalmunkba szülőföldjének, a Partium vidékének egészséges, eleven anyanyelvét. Erre a hiteles alapra épülhetett tovább nyelvi kultúrája a Debreceni Kollégiumban töltött idő alatt, innen hazakerülve megtapasztalhatta a korabeli vármegye nobilitásainak politikai harcaira oly jellemző szócséplés „mesterségét", majd a szabadságharc után egy szűk évtizedet töltött a Duna-Tisza közén, Nagykőrösön, hogy végül a fővárosban élje életének 39
