Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 3. szám - Szörényi László: Arany János, ha jegyzetel

„Nincs szebb virág a rózsánál,

Nincs szebb leány Lidiánál,

Illattal a rózsa tele,

Lángol Lidi hókebele."

Arany pedig így írt a Téli versben (1850), amely természetesen nagyobbrészt vagy egészen paródia:

„Sőt a fakó poéta sem Motollái a négy végivel,

Hanem bent ül kedélyesen S tollmardosó dolgot mivel:

»Óh, természet halála, tél!

Emígy kapaszkodik bele - »S te hófehér hó, mint Adél Fehér, hideg hókebele...«

Pedig jól tudja, a kötél,

Hogy a lány keble nem hideg:

Csak, persze, tiltja szép Adél Körmét annál hevitni meg."

Arany türelme fogytán van. A XXIV. vers (Szőlős leány) egyrészt verstanilag ismét Kunossra emlékezteti, másrészt az utolsó versszak olvastán már kifakadt. A szakasz így hangzik:

„Urfiak! urfiak!

Ide jőjenek,

Olcsót, szépet adok,

Tőlem vegyenek!"

Arany kifakadása pedig versbe tördelve, epigrammatikusan így olvasható:

„Igazán így mondta,

Szépen, sorjába,

Lapos prózába."

Aztán végre eljön az a pillanat, mikor nem bírja tovább. Ez a XXVII. versnél következik be, amelynek címe A jó paraszt katona. Először csak azt írja a margóra rögtön az első sornál, hogy „Kunoss-alak". Utána a „bús nagy gondjában" sorhoz biggyeszti: „nem rak a nép 2-3 jelzőt". Azután ismét kicsendül a versből a Bajza- nosztalgia, a regrutának ugyanis mennie kell:

„Már nincs késedelem,

Indulnia kell,

Felül a szekérre,

Gyötrelmeivel."

34