Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 3. szám - Szörényi László: Arany János, ha jegyzetel

tanulmányai a legfontosabbak.3 Megtudhatjuk e források alapján, hogy Szakái már igen fiatal korában, debreceni, majd eperjesi diákként nagy szorgalommal és bírálói szerint igen jó ízléssel gyűjtött népdalokat mind Békés, mind Arad megyéből, sőt nemcsak magyar, hanem szlovák, azaz ahogy mindenki hívta őket az Alföldön, tót nyelvű folklóralkotásokat is. Erdélyi János felkarolta, barátjának tekintette, és gyűjteményének sok darabját beillesztette a Magyar népdalok és mondák első kötetébe (1846)4. Történeti szerepét az irodalomtörténet-írók közül maga Horváth János is értékelte. Petőfivel is személyes ismeretségbe, talán barátságba is keveredett. Ám mivel aktívan részt vett a szabadságharcban, később minden politikai és közéleti szerepléstől visszavonult, és a hajdani alispán egyik öccsével együtt gabonakereskedésre adta a fejét. Később ugyan még egy ciklusra hagyta magát megválasztatni képviselőnek, de aztán végképp visszavonult a magánéletbe. Amikor tehát Aranynak elküldte kötetét, akkor már nem volt valódi szereplője az irodalomnak. Tudjuk azt is, hogy Erzsébet királyné is kapott a kötetből. Tetszhetett neki, mert egy gyémánttal ékesített tűvel viszonozta. A közvetítő nyilván Wenckheim Béla báró lehetett, aki miután 1860-ban hazatért a száműzetésből, a kiegyezés után újra politikai szerepet kapott; az Andrássy- kormányban előbb belügyminiszter, majd több egymást követő kormányban a király személye körüli miniszter volt, végül 1875-ben mintegy fél évig még miniszterelnök is.

Arany egyszer emlegeti levelezésében, mégpedig egy Tompának írott levélben, 1856. február 10-én. Tompa ugyanis eldicsekedett neki azzal, hogy csodák csodája, egy jóságos úrnő végrendeletében az ő fiára, azaz a Tompa családra hagyott egy százholdas birtokot, úgyhogy reméli, hogy megszabadulhat a lelké- szi állás nyűgös kötelékéből. Arany vele örül, és megemlíti azt is, hogy olvasta Szakái versét is, amelyet az örömhír hallatára írt a Vasárnapi Újságban, Tompához mint új földes gazdához címmel. Idézzük: „Szakái versét is olvastam - rossz vers, de jó szív. Azt hiszem, minden becsületes ember őrült [így!] akkor."5

Erdélyi János annak idején nagyon kétértelműen értékelte a különben baráti- lag szeretett körösladányi költőt. Fontos helyet juttat neki, ugyanakkor valami bánthatja, mert így ír abban a korszakalkotó tanulmányában (Egy századnegyed a magyar szépirodalomból, 1855), amelyben egyébként Arany költészetében látja a kor legmagasabb szintjét, amely meghaladhatja a klasszika-regényesség (= romantika) ellentétet: „Valami jelentkezik a költők szellemében, mi újhodást éreztet. 1843-ban Szakái Lajos, a költői névre igényt nem tartó, de sokban méltó népbarát azon

3 Elek László, Szakái Lajos, a Körösvidék költője, A Békés Megyei Múzeumok Közleményei, 1985, 118-140.; Elek László, Szakái Lajos, az „aranytollú főjegyző", Körösök vidéke, Honismereti füzet, Gyula, 1991, 26-41.

4 Vö. Erdélyi János, Úti levelek, naplók, vál., szerk., bev. T. Erdélyi Ilona, Bp., Gondolat, 1985, 64-65; Erdélyi választását részletesen elemzi és kitér Szakái utóéletére is Korompay H. János, A „jellemzetes" irodalom jegyében, Az 1840-es évek irodalomkritikai gondolkodása, Bp., Akadémiai Kiadó - Universitas Kiadó, 1998, 207.

5 Arany János Levelezése (1852-1856) (Arany János Összes Művei XVI., Levelezés II.), s. a. r. Sátrán Györgyi, Arany János - Tompa Mihály levelezését Bisztray György, Arany János - Kertbeny Károly, Szilágyi István levelezését Sándor István, Bp., Akadémiai Kiadó, 1982, nr. 784., 672.

30