Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 3. szám - Szörényi László: Arany János, ha jegyzetel

Merényi László Dunántúli népmesék című könyve, amelyről egyébként Arany részletes bírálatot írt, a költő bőséges ceruzás széljegyzeteivel az OSZK-ban található. Erre a tényre Szabó G. Zoltán barátom hívta fel a figyelmet. Az a görög nyelvű Arisztophanész-kiadás viszont, amelyből Arany a vígjátékok fordítását készítette, az MTA könyvtárában lelhető fel; Sáfrán Györgyi találta meg és helyeztette át a Kézirattárba. Sajnos annak idején a kritikai kiadás készítésekor Kövendi Dénes nem hasznosította e bőven széljegyzeteit példányt. Könnyen elképzelhető, hogy még más könyvek is felbukkannak itt vagy ott.

Néhány szórványos közléstől eltekintve - ilyen például Simonyi Zsigmondé, Lukinich Imréé és Deák Tamásé - Debreczeni Ferenc, Debreczeni István, valamint Abafáy Gusztáv foglalkoztak behatóbban a szalontai gyűjteménnyel, illetve a széljegyzetekkel. Azonban ezen közlemények együttesen sem teszik lehetővé, hogy a könyvtár egészét felmérjük, illetve hogy fogalmat alkothassunk magunknak a lapszéli jegyzetek bőségéről és sokrétűségéről. Szeretném ehelyütt is felhívni a figyelmet egy különös körülményre. A hetvenes évek elején az Irodalomtudományi Intézet könyvtárának ún. kiskutató termében egy olyan szeminárium végén, amelyet Németh G. Béla professzor tartott nekünk, akkor még fiatal kutatóknak Arany körösi lírájáról, hazaindulás előtt feltűnt, hogy a szemétládából kiáll egy vastag füzet. Kihúztam, és megállapítottam, hogy nem egyéb, mint Debreczeni Ferenc könyvterjedelmű kézirata Arany János nyelvészeti széljegyzeteiről. Föltehetőleg ifjabb Debreczeni Ferenc hajdani Eötvös- collegista révén kerülhetett az épületbe; ő akkor már régen Franciaországban élt, kinyomoztam címét és levélben kértem, hogy járuljon hozzá édesapja kéziratának megjelentetéséhez; sajnos sohasem válaszolt, és azóta már ő is elhunyt. így tehát a füzetet átadtam Korompay H. Jánosnak, aki Sáfrán Györgyi halála óta a kritikai kiadás gondozója.

A továbbiakban kiválasztottam a hajdan átnézett anyagból egy olyan könyvet, amelyet Arany eleinte szorgosan jegyzetelt, majd hirtelen abbahagyta, és az utolsó megjegyzetelt lap után az egyébként bekötetlen könyv hátralevő részét már fel sem vágta. (Megjegyzendő, hogy egyébként a megmaradt könyvek nagyobbik része három csoportra osztható: az első ilyen, amikor a költő jegyzeteket készített, de később ezeknek nincs folytatása valamely munkájában; a második típusnál a széljegyzetek nyersanyagul szolgálnak egy később kidolgozott szöveghez; a harmadik szövegtípus végül olyan, ahol Arany olyan szöveget lektorál, amelynek keletkezéséhez azelőtt maga is hozzájárult, ilyen például tanártársának, Lehr Albertnek Shakespeare-fordítása.)

Vizsgáljuk meg tehát közelebbről a katalóguscédula szerint előbb 242-es, majd ezt a számot áthúzva 282-es számmal jelzett kötetet. Ennek pontos címe: Czimbalom. Eredeti népdalok és rokonnemű más népies versezetek. A népnek írta: Szakái Lajos. Második, javított és kétannyinál is többre bővített kiadás. Pest, A szerző sajátja, 1868.

Szakái Lajos (1816-1875) írói egyéniségét és költői pályáját legrészletesebben T. Erdélyi Ilona dolgozta fel2; történelmi és politikai szerepéről pedig Elek László

2 T. Erdélyi Ilona, Szakái Lajos-A „népköltő", ItK, 77(1973)/209-217.

29