Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 3. szám - Hász-Fehér Katalin: „Szemed, hiszem, hogy híven fölleli” – Az Arany-ábrázolások jelentéséről

Az 1860-as évek elején, amikor végül felköltöztek Pestre, a család is úgy látta, hogy Aranynak jót tett a változás. Aranyné Ercsey Sándornak írja, hogy „Janimnak nagy kedve van az új pályáján", Arany László pedig atyja műveinek kiadásakor emlékezik úgy, hogy „egész megkönnyebbültnek s szabadnak" érezte szellemét.90

Családi életmódjuk mindamellett igen visszafogott volt. Lakásuk a Három pipa utcában nem a legmegfelelőbb környék, Arany azt írja, olyan nép lakja a házat, „mely ököllel szokta ügyes bajos dolgát igazítni egymás közt".91 Csengery Antal, Gyulai Pál, Salamon Ferenc, a Wohl nővérek eljártak hozzájuk, de e látogatások spontánok lehettek, nem pedig szervezett fogadások.92 Ok maguk családostól nemigen adták vissza a látogatásokat, mert Aranyné attól félt, hogy a reprezentatív társasági összejöveteleket nem tudják szűk és szerény lakásukban viszonozni. „Szegényesen élünk" - írja Arany Tompa Mihálynak. - „Nem szükség tractákat adni, pazarolni, hogy az ember egy délutánt kellemesen eltöltsön."93

Pesti életük elején Juliska is szembesül azzal, hogy a magasabb körök irodalmi és zenei estélyeihez nincs megfelelő háttere. Az Eötvös-palotában adott farsangi rendezvényekről, pontosabban arról számol be Rozvány Erzsébetnek szemérmes, de fájdalmas őszinteséggel, hogy miért nem vehet részt rajtuk: szerényebb külsejével, öltözetével nem akarja kompromittálni atyját és annak rangját:

„Hanem a jelen voltak anyit beszélnek a' ropant fényűzésről a' mi a nők részéről tapasztalható volt, hogy magamforma leányoknak egészen elmegy tőlük a' kedve [...] Nem mintha én például magam részéről vágynám hasonló fényes és gazdag öltözék után [...] hanem már azon társadalmi állásnál fogva melyet Apám elfoglal, lehetetlen volna megjelennem, hogy azoknak a' fényes öltözetű ösmerősöknek kompromitiojokul szolgáljak..."94

A család is, maga Arany is azokat a tereket lakja be tehát Pesten, melyek nem kifejezetten a társadalmi reprezentáció helyszíneit jelentik. Csengery ékkel, Eötvös Józseffel együtt a ligetbe kirándulnak omnibusszal, melyet, mint Juliska fogalmaz, „a szerény kézművestől kezdve a legfelső osztályokig mindenki egyaránt használ"95 Arany egyedül jár fel a Pesti Napló szerkesztőségébe Kemény Zsigmondhoz, s itt olvasgatja a hazai és európai lapokat, eljár a színházba, a Wohl-nővérek teadélutánjaira és Bezerédj Istvánné szerdai és szombati ebédjeire.96 Ide költőként hívják, s nem társadalmi rangja vagy életmódja számít.

90 Arany 1888, XII.

91 Tompának, 1861. aug. 25., AJÖM XVII, 573. és Korompay H. János jegyzeteit: AJÖM XVII, 992.

92 Pásztor Árpád 1932-ben Nagyszalontán kereste fel azokat, akik még látták Arany Jánost. Az Ercsey-kúrián Ercsey Emőnét és lányát találták. Az előbbi jól emlékezett még arra az időre, amikor 1875-ben Pesten járt Aranyéknál, és néhány hetet ott töltött: „Mit mondhatnék róla? Komoly, kedves öreg úr volt, nem szeretett sokat beszélgetni. Minden délután kisétált hol a Margitszigetre, hol meg lóvasúttal a Ligetbe, este nyolcra visszajött, pontosan, mint az óra vacsoráit. Egy kis hideg sült, tészta, kis túró, kis gyümölcs volt a mindennapi vacsorája. Majdnem mindig ugyanaz. A Csengeryék, a Wohl-nővérek, Gyulai Pál járogatott el hozzá." - Pásztor Árpád: Nagyszalonta nevezetes város, Pesti Napló, 1932. október 23., 37.

93 Uo. 574., 992.

94 Juliska Rozvány Erzsébetnek, [1863.] febr., Sáfrán 1960, 97-98.

95 Juliska Rozvány Erzsébetnek, 1861. júl. 20., Sáfrán 1960, 93-96.

96 Ld. AJÖM XVII, 491. és Korompay H. János jegyzetét: uo., 941.

24