Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 3. szám - Hász-Fehér Katalin: „Szemed, hiszem, hogy híven fölleli” – Az Arany-ábrázolások jelentéséről

Az 1865. január 26-i akadémiai titkári kinevezése azonban kétszeresen is változást eredményezett Arany életében. Egyfelől hatalmas mennyiségű munka hárult rá. Gergely Pál hosszú oldalakon sorolja, hányféle teendőt kellett ellátnia, s nem mindegyik volt szellemi feladat:

„Kötelessége volt az ülések összehívása, gondoskodás felolvasókról, posta-bontás és iktatás, válaszolás. Neki kellett összehangolnia a különféle ülések idejét, a leveleket az írnokokkal letisztáztatnia [...] a kiadványok korrigálásának s nyomdaszámláinak végső ellenőrzése, utalványozása, a könyvtár, gondnokság [...] Még a székekre illesztendő rézlapocskák elhelyezését is ő végezte."97

Másfelől az Akadémia tudós közösséget jelentett, de erősen reprezentatív jellegű volt, olyannyira, hogy Arany 1867-ben - Eötvös József, a belügyminiszter és mások határozott kérésére - éppen a nemzet és az Akadémia javát, leendő királyi támogatását tekintve nem utasíthatta vissza a Szent István-rend kiskereszt- fokozatát, mellyel bárói rang is járt volna.98 99 Nem kerülhette el a hazai költészet képviseletét és kitüntetését annak a császárkirálynak a kezéből, aki elvette tőle költőtársát. Nincs adatunk arra nézve, hogyan reagált Arany az élclapokban megjelenő, báróságra utaló, csipkelődő, bár alapjában véve jóindulatú megjegyzésekre. A Tóth Kálmán által 1865-ben indított Bolond Miska például a következőképpen utalt az eseményre: „Arany Jánosnak a Szt. István-rend lovagkeresztjét adták, melylyel együtt báróság is jár. No kedves János bácsi, már most megtanuljon ám az orrán körösztül beszélni, mert ez okvetetlenül megkivántatik a bárósághoz

S mindez 1867 júliusában történt, csak néhány hónappal azután, hogy március 20-án Aranynak Lónyay Menyhérttől, az Akadémia akkori elnökétől kérnie kellett, hadd lakjon az akadémiai palotában. Nem azért, mert palotában akar lakni, hanem hogy munkáját hatékonyabban végezhesse, s maradjon némi ideje a hivatalos óráktól a költői munkára is.100 Lónyay Menyhért nem siet bocsánatot kérni, anyagi okokra hivatkozik, és arra, hogy az Akadémiának anyagi hasznot hoz, ha idegennek, jóval nagyobb bérért, kiadja a lakást: „Tégy egészen úgy a mint akarod, - az igaz hogy az akadémia számára gazdálkodni kell, - de más részt Téged a szállás joggal megillet, - foglald tehát el" - írja válaszul Arany levelére.101 A hír a sajtóban is szétfutott, hadd idézzük itt ismét a Bolond Miska című élclapot, mely több számon keresztül emlegette az Arannyal szemben méltatlan eljárást. Az akadémiai tagok albumáról szóló humoros cikk például így kommentálja a dolgot:

„Hát ez a tiszta arcú, éles fekete szemű s fehér hajú szerény alak kicsoda? ... úgy hátra huzza magát, hogy alig vettük észre ... ki is lenne más, mint Arany János; az első, a ki mindenütt utolsó szeretne lenni; arcán jelenleg egy kis aggodalom van, bizonyára attól fél,

97 Gergely Pál: Arany János és az Akadémia, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957, 16-25.

98 Ld. erről bővebben: Korompay H. János: Arany János keresztje: a kitüntetés, Irodalomtörténeti Közlemények 116(2012)/5, 518-553.

99 Koronázási elégiák, Bolond Miska 8(1867)/24, jún. 16., 95-97.

100 AJÖM XIX, 82-85.

101 Uo. 86.

25