Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 3. szám - Hász-Fehér Katalin: „Szemed, hiszem, hogy híven fölleli” – Az Arany-ábrázolások jelentéséről

„Szerető bátyád, rectim sógorod: Arany János. A nagykőrösi helv. hitv. nyilvános nagy gimnáziumban a magyar irodalom, az aesthetika és latin nyelv rendes tanára, a Kisfaludy Társaság kinevezett, de székét el nem foglalt tagja stb., stb. s a Tudományos Társaság leendő? tagja."86

A Pestre vágyás, mint azt többek között Törös László kutatásai igazolják,87 nem feltétlenül Nagykőrösről való elvágyás. Nagykőrösön ugyanaz, sőt nagyobb tisztelet övezi őket, mint Szalontán, nemcsak a kollégák körében, hanem társadalmi szempontból is. Olyannyira, hogy Arany nem érti felesége elégedetlenkedését: „[...] tisztességesen ruházkodik. Ismeretsége is van a városban, több előkelő házaknál becsületben is részesül, mégis örökké elégedetlen, elégedetlenebb mint én is" - írja Ercseynek, 1856-ban.88

Az 1850-es évek közepére nem a város változott meg hirtelen, hanem Arany céljai és vágyai, az a felismerés, hogy a tanári pálya és vidéki életmód túlzottan háttérbe szorítja, elnyomja a költői identitást, melynek újraerősödését éppen az 1855-ös és 1856-os Barabás-képek ikonográfiája jelzi. Az a Budapesti Szemlét tervező társaság, melyet az 1850-es évek közepén Pesten talált, felkeltette benne a reményt, hogy ott új alkotó közeg és központ formálódik, s ennek szeretne részesévé válni. Reményeinek fényében lesz érthető lapszerkesztői vállalkozása, kritikusi tevékenysége, majd első lapjának bukása után az a terv, hogy a Koszorúban a kortárs magyar szépirodalom legjobbjait fogja össze. Öt éven át szinte minden írásából, jegyzetéből, széljegyzetéből érződik a keresés, a tehetséges szerzőkre, alkotókra való várakozás és a bizakodás, hogy pedagógiai, szerkesztői, kritikusi munkája meghozza a gyümölcsét.

Egyetlen alkalommal talál valódi pártfogásra, barátságra méltó társat, Madách Imrét. Levelezésüket olvasva mintha visszatérne Aranynál - ha nem is a Petőfivel kialakult bizalmasan baráti, vagy Tisza Domokosnak írt levelekben tapasztalt mentori hang, de az a megkönnyebbült és felszabadult tudat, hogy amit az írásról, irodalomról, műhely kérdésekről ír, az értő és megértő kezekbe kerül. S Arany, aki máskor oly nehezen és körülményesen indult útnak, 1862-es szliácsi útvonalán felkeresi Madách Imrét, hogy személyesen találkozzon vele: „...azért - írja Madáchnak nem sokkal korábban -, hogy [...] pár nap együtt legyünk, de csak együtt, (mert én semmi fétirozó mulatságba, semmi toasztozó körökbe, semmi bemutatásokra - kivéve a közvetlenül családodhoz tartozókat - nem megyek) ",89

Madáchcsal együtt szeretne Tompához is ellátogatni, mint a régi időkben, a Petőfi-Tompa-Arany triász idején, s bár a hanvai látogatás nem sikerült, Aranyra jótékony hatással volt a sztregovai találkozás. Ezt követő levele legalábbis erről tanúskodik, mert a Petőfi-kapcsolatból jól ismert baráti, alkotótársi hang szólal meg benne. Levelezésük azonban nem vált intenzívvé, s akárcsak Petőfit és Tisza Domokost, 1864. október 5-én Arany Madáchot is elveszítette.

86 Ercseynek, 1855. jún. 30., AJÖM XVI, 578.

87 Törös László: Arany János Nagykőrösön, Nagykőrös, 1978.

88 Ercseynek, 1856. ápr. 26., AJÖM XVI, 692.

89 Madáchnak, 1862. júl. 31., AJÖM XVIII, 92-93.

23