Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 3. szám - Hász-Fehér Katalin: „Szemed, hiszem, hogy híven fölleli” – Az Arany-ábrázolások jelentéséről

„Nem az a morózusnak látszó ember volt Arany - írja Riedl Frigyesnek kit Pesten ilyenül ismertek; hanem az a világot és az egész emberiséget szeretettel keblére ölelő vidámkedélyü ember, kit mi Szalontán ismertünk."81

Pedig Szalontán sem egyformán ismerték Aranyékat - voltak, akik nem barátnak vagy falusi gazdálkodóknak, hanem uraknak látták őket. Debreczeni Juliánná, aki kislány korában bejáratos volt Fő-téri házukba, mert ő készítette nekik a ruhára, ágyneműre, ingre való csipkét, s Petőfit is látta, azt írja a másodjegyző Aranyról: „Olyan magának élő embernek látszott mindig, dehát én nem érintkeztem vele sohasem, mert hát ő úr volt."82

S mennyire más arca mutakozik megint a Petőfivel való levelezésében, talán az egyetlen dokumentumegyüttesben, amelyben Arany portréja minden tartózkodástól mentes, oldott, alkotói kedvében rajzolódik ki.

Mi történt tehát Pesten? Az a szalontai viselet és modor, amely még Nagykőrösön is természetesnek tűnt, vagy legalábbis nem hatott tájidegennek, miért lett a fővárosi közegben zavaró, és mi okozhatta a főváros és Arany kölcsönös idegenkedését?

Tudjuk, hogy Arany már a szabadságharc idején tervezi Pestre költözését, elsősorban Petőfi ösztönzésére, néplap szerkesztésének a tervével. „Menjek csak Pestre, majd meglásd minő alföldi családot formálunk ott, osszesítvén gazdaságainkat, mint Lőcsláb Jakab és Röhögi János a Vörösmarti »Kecskebőr«-ében" - írja tréfásan Petőfinek, a nagyon is komoly anyagi tervezgetés kíséretében.83 Ekkor még Pesten lakik Vörösmarty, Garay, Egressy Gábor és mások, s Aranyban ez a kép marad meg Pestről: egy nyílt és befogadó alkotói kör, az irodalom legjobbjainak napi társasága.

Másként látja 1854-ben, amikor Nagykőrösről látogat fel néha Pestre. Tompa Mihálynak is, Szilágyi Istvánnak is panaszkodik, hogy az egész irodalmi élet „nem ér egy hajító fát". Pest kiürült, az események kulisszák mögött zajlanak, ahová alig látni be, a költői pályát a Tóth Kálmánok lepték el, cimboráskodnak, jobbra, balra pletykálnak és lumpolnak.84 S Ercsey Sándornak hasonlóképpen számol be: „Az a Pest sem a régi Pest többé... Egy-két író lézeng ott, az képviseli a nemzetiséget. Egy-két lap teng, élődik az irodalom szalmáján ennyi az egész. "85

Ennek ellenére Pestre vágyik, különösen az 1855-ös látogatását követően, amikor a Budapesti Szemle formálódó körében tölt el egy hetet. Ekkortájt találjuk nála azt a levélzárást, melyet sógorának, Ercsey Sándornak tréfásan ír:

81 Rozvány György Riedl Frigyesnek, 1893. máj. 26. és k. n. Ld. Geleji Dezső: Egy nagyszalontai kortárs két levele Arany jánosról, Irodalomtörténet 45(1957)/3, 267-273. Id. Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet, Budapest, 1960 (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kiadványai, 19 - a továbbiakban Sáfrán 1960), 21.

82 Debreczeni István: Arany János hétköznapjai, Gondolat Kiadó, Budapest, 1968, 104.

83 Petőfi Sándornak, 1848. ápr. 22., AJÖM XV, 200-203.

84 Szilágyi Istvánnak, 1854. márc. 9., AJÖM XVI, 396.; Tompának, 1854. ápr. 22., AJÖM XVI, 421.

85 Ercsey Sándornak, 1854. jan. 21., AJÖM XVI, 380.

22