Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 2. szám - Márkus Béla: A „között, a köztesség, a közép” kalauza – Tóth László újabb könyvei

kereséséé. A szégyené, és mellettük, meglepően, az öntudatos büszkeségé is. Dobossy László egy nemzedék bukásának margójára írja: Felelősségünk van abban, hogy a Sarló mozgalom tagjai a háború befejeztével, amikor - kendőző fogalmazással - „új és váratlan változatot vett a magyar-csehszlovák viszony, legtöbbünk a magánélet elsőbbségét választotta, vagy a közöny leplébe burkolózott". „Miért nem gyűltünk össze újabb Gombaszögre három évvel ezelőtt?" - kérdezi, mint aki magukat okolja, hogy mulasztást követtek el. Ok - ismét ködösítve-szépítve a történteket -, akik „az újabb magyar-csehszlovák viszonynak" „az elsőszámú (erkölcsi) áldozatai", hisz ők hangoztatták a szláv kapcsolatok szükségességét, ők hirdették, hogy a „kisebbségi kérdést csak a szocializmus oldhatja meg eredményesen, a lenini-sztálini nemzetiségi politika keretében". Ehhez képest egyik-másik társuk személyében, s hajdani szerepük „karikatúrájaként - az áttelepítés végrehajtói lettünk". „Egyesülhet-e ismét a sarlós gárda"? - mindenekelőtt ez foglalkoztatja. S a legkevésbé sem az, hogy a két állam „újabb" viszonyáról miképp vélekedik a népe. Mondja-e magában, s ha igen, meddig a maga költötte verset: „Szedik már az ólak-házak tetejét, / Elviszik a falunak az elejét. / Marad itthon kettő-három reszlovák, / Kinyalhatják a komiszárnak a va... gát! II Viszik a kincset, hozzák a nincset!" Fábry Zoltán Üzenete a szlovenszkói magyarság „éltető, megtartó és igazoló eleme"-ként nevezi meg az antifasizmust, s ebből az úgymond történelmi tényből fakad „tegnapi és mai egyforma szerepköre: mi voltunk és leszünk a szocialista emberség makacs beszélői és mániákus hordozói". Ezt a valóságtól elemelkedett lelkesültséget vakhit sem táplálhatja, hiszen a közírónak szembe kellett néznie azzal, el kellett viselnie, hogy cikkét 1948 decemberében az Új Szóban csaknem felére kurtították. Cenzúrázták. Ám amit kihagytak belőle, az se volt egyenes, őszinte beszédű: „Mi majdnem négyéves késéssel lépünk a béke küszöbére. Behozhatatlan hátránnyal, de le nem becsülendő előnnyel indulunk: tiszták maradtunk, emberek maradtunk. Némák voltunk, és embertelen hang nem hagyta el szánkat. Némák voltunk, de dac és harag nem gyülemlett fel bennünk. A sértődöttség, bosszú és türelmetlenség elvakító szenvedélyét mi elemésztettük magunkban: ennyi az előnyünk, és ezt meg kell tartanunk, ez kincsünk, zálogunk és menlevelünk: mi voltunk és vagyunk a vox humana népe!" És végül: „mi voltunk és leszünk a szocialista emberség makacs beszélői és mániákus hordozói". Ez, persze, nemcsak a fordulatait tekintve - már vagy még - az orwelli újbeszéd stílusa vagy stílustalansága. Hozzá képest Vass László kéziratos beszámolója, A jó palócok földjén maga az elevenség, a szemléletesség és szellemesség. Amikor nem kisebbségieknek, hanem „semmiségiek"-nek nevezi a palócokat, mondván, négy éven át semmijük se volt, se joguk, se iskolájuk, se nótájuk, se politikájuk - és amikor tréfálkozásokban, vicces esetekben eleveníti meg, ahogy a „semmiségi idő" végével „kivirágzik szívükben a jókedv, a vigasság".

A Hontalanok mint dokumentumkötet azonban nem e jókedv, vigalom távlatának ígéretével ér véget. Fölösleges lenne szerkesztői magyarázat, okfejtés ahhoz, hogy az utolsó három közlemény miért Fábry Zoltán levele Esterházy János halálos ítélete végrehajtásának megváltoztatása tárgyában Viliam Sirokyhoz, annak a Szlovák Kommunista Pártnak az elnökéhez, amelyik Esterházynak, a szlovákiai Magyar Párt 1939 és 45 közötti elnökének, az ún. Szlovák Állam idején a zsidók üldözése ellen egyedül felszólaló parlamenti képviselőnek a kegyelmi kérvénye Klement Gottwald köztársasági elnökhöz, és végül a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség tagjai ellen indított perben hozott több mint húszoldalas, 1949. december 30-i ítélet. Három dokumentum. Három jele annak, hogy ha a hontalanság véget érhetett is, az igazságtalanság, a törvénytelenség évei folytatódtak.

Ez viszont már túlesik a könyv jelölte idő határain. Ám hozzátartozik, elválaszthatatlanul, a szemtanúk megőrzött és élő emlékezetében, valamint a tudományos történeti feldolgozásában. Tóth László kiváló munkájának külön érdeme, hogy a példátlanul pon97