Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 2. szám - Bartha Ákos: Bal vagy jobb? (Németh László minőségszocializmusa és Bajcsy-Zsilinszky Endre nemzeti radikalizmusa)

László 1933-as szavaival: „Választópolgár vagyok, de sohasem éltem a jogommal. (...) annyira távol állok a mai politikai pártok akármelyikétől, hogy frivolitás volna választanom köztük. Az író, gondoltam, természeténél fogva rossz politikus. (...) Míg a 19. század politikája párhuzamosan fejlődött a kor tudományával, művészetével, gazdasági életével, a mi századunkban a politikai gondolkozás elmaradt (...) Demokrácia és szocializmus letűnt nagy idők szellemi tartalékaiból merítenek; a fasizmus magára maradt múlttalan és társtalan irány. Lehet, hogy a század vadalanya lesz, egyelőre a barbárságnak is betörő kapuja. (...) Mai alakjában egyik irányból sem várhatunk sok jót. (...) A politikának rá kell találnia a kor jó hajlamaira. Új politikára van szükség, mely épp oly magasrendű irányítója lehet a kornak, mint a 19. századé volt a demokrácia. "61

Mint láthatjuk, az eredendően szkeptikus író esszéje végén a számba vehető politikai eszméket körvonalazza - tehát politizál. Nehéz lenne ugyanakkor tagadni, hogy a némethi politikum és a gyakorlati pártpolitika között feszültség érzékelhető. Ez alighanem abból a felismerésből ered, miszerint „a pártok az által, hogy politikai csomagokká aggregálják a preferenciákat, kis számú lehetőségre redukálják a politika bonyolult világát".62 A Bajcsy- Zsilinszky-féle „politikai csomag" fasizmusszimpátiája például aligha lehetett közös nevező köztük, ellenben a demokráciakritikában, mellyel mindketten a kor képviseleti demokráciáját („álparlamentarizmusát") ostorozták, megegyezhettek. Nem lehetett vita köztük a nemzeti szempontok figyelembevételében sem. Láthattuk, Bajcsy-Zsilinszky politikai programját a nacionalizmus értelmezési keretébe vonta, és Németh sem tett másképp: „Nacionalista vagyok, de tudom, hogy a magyar nacionalizmus legnagyobb képviselőiben sosem volt a más mellének szegzett kés, mindig csak a fejünkre sújtó bunkó ellen felemelt kar" - fogalmazott még 1928-ban (de már a népi „gyarmatvízió" jegyében).63 Németh az 1935-ös reformhangulat idején papírra vetett írásában szót ejtett a lappangó, illetve körvonalazódó reformerők három feltételezett ellenségéről is. Ez egyrészt a nagybirtokról lemondani nem kész katolicizmus, a kapitalizmus megszállójaként láttatott zsidó polgárság, valamint „az idejétmúlt marxizmusban tévelygő", ugyanakkor meggyőzhetőnek tartott szociáldemokrácia.64 E tételek közül csupán a fulmináns katolicizmusellenességet nem vallotta az evangélikus, ám a közös ellenségek ellen ökumenikus békét hirdető Bajcsy-Zsilinszky65 (akinél ez a Treuga Dei nem jelentett felmentést az egyházi nagybirtokok számára66).

Ha Németh László politikai elképzeléseiről beszélünk, aligha kerülhetjük meg a minőségszocializmus koncepcióját, melynek legkiforrottabb verzióját a harmincas évek első felében, a Tanu-korszakban dolgozta ki az író, külpolitikai vonatkozásban pedig a Magyarság és Európa (1935) című könyvet érdemes kiemelni.67 Utóbbi historizáló alaptézise szerint a magyarság fő mulasztása, hogy nem sikerült a különböző nemzetiségeket egy elfogadható modernizációs program keretében integrálnia. 1918 októbere ekképp vált

61 Németh László, Új politika [1933] = Uő, A minőség forradalma - Kisebbségben..., 547-548.

62 Enyedi, Körösényi, i. m., 2.

63 Németh László, Új reformkor felé [1928] = Uő, A minőség forradalma - Kisebbségben..., 34. Az „internacionalista néptestvériség"-ről 1933-ban sem volt jó véleménye. Vö. Uő, Debreceni Káté...

64 Németh László, A reform ellenségei [1935] = Uő, A minőség forradalma - Kisebbségben..., 242-247.

65 Vö. Zsilinszky Endre, Debrecen, Szózat, 1920. ápr. 15., 1-2. Uő, Katolikusok és protestánsok, Szózat, 1921. nov. 20., 1-2. Uő, Katolikus és protestáns magyarok egymás között, Előőrs, 1928. okt. 7., 1-3.

66 „A birtokreform céljaira igénybe vehető általában: a hitbizományok teljes megszüntetésével minden magán, egyházi és községi birtok szántójának ezer katasztrális holdon felüli része, valamint a háború alatt szerzett birtokok, melyek teljes egészükben, méltánylást érdemlő kivételes esetekben legfeljebb 50 hold meghagyásával, kisajátítandók." Bajcsy-Zsilinszky, Nemzeti radikalizmus..., 52.

67 Németh László, Magyarság és Európa [1935] = Uő, A minőség forradalma - Kisebbségben..., 1968-2034.

50