Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 2. szám - Bartha Ákos: Bal vagy jobb? (Németh László minőségszocializmusa és Bajcsy-Zsilinszky Endre nemzeti radikalizmusa)

Zsilinszkyék »nemzeti« és »radikális« programja"56 - fogalmazott a Népszava. Tény, Bajcsy- Zsilinszky a harmincas években nemcsak a népi írókhoz állott közel, de „a hagyományos elithez, vagy annak »gutgesinnt« ellenzékéhez"57 is. Az NRP kormánykapcsolatainak és az Előőrs, valamint a Szabadság finanszírozásának kérdéseit ugyanakkor csak további kutatásokkal lehet megnyugtatóan tisztázni.58

Hasonlóan a Bajcsy-Zsilinszkynél elmondottakhoz, Németh László esetében is meglehetősen sokrétű ideológiai alapot találunk - ám a kép másként áll össze. Már az 1966- os Magyar irodalom története, vagyis a híres-hírhedt „Spenót" is hangsúlyozta Németh minőségszocializmusának eklekticizmusát, miszerint Németh „A Tanú éveiben részese és programadója a »népi« írók mozgalmának. A kibontakozó új irányban az irodalom »konzervatívforradalmát« látta: nemzeti hagyománynak és a kor társadalmi igényeinek összefonódását. 1934 és 1935 azt a reményt ébresztette, hogy a reformterveket a kormány fogja valóra váltani. Az Új Szellemi Front eszmecseréjében Németh László is fölszólalt. (...) A kormány iránti bizalomból fogadja el a Rádió irodalmi osztályának vezetését, színvonalas műsorokat állít össze (...) A »görögségből«, kora-középkorból és a szocializmus eszméiből alkotja meg üdvösségtanát. A(...) világot megélő egyéniséget állítja a gondolkodás középpontjába; mondván, hogy a megélés a megismerés alapja. (...) Világképe arra kísérlet, hogy a kapitalizmus és szocializmus társadalmi rendszerét áthidalva és mellőzve, megtalálja az egyéniségre méretezett társadalmi formát. A szabadságot és rendet azonban elsősorban mindig az egyéniség, az »egyéni változat«, az önalakítás felől vizsgálja. Ezért is lesz a reform hordozója a kis egység: a telep és a kert, a sziget és a tájhaza." A kötet konklúziója szerint: „A minőségszocializmus, magyar radikalizmus, kispolgári reformer terv" volt.59 Számunkra most nem a marxista nyelvezet az érdekes, hanem a nevében baloldali minőségszocializmus és az imént jobboldaliként definiált magyar radikalizmus közös nevezőre hozása.

Ezen a ponton felmerülhet a kérdés: hogyan lehet összehasonlítani egy egyszemélyes ideológiai konstrukciót egy választásokon megmérettetett párt programjával? A felvetés jogos, hiszen „Németh László egész életműve - tanulmányai, regényei, színdarabjai - eszményközpontú" (divatjamúlt kifejezéssel: „idealista"), vagyis nem „programorientált", nem „hivatalorientált", egyszóval nem politikai indíttatású.60 Érdemes azonban megfontolni, hogy egy ideológia pártosodása vagy nem pártosodása szervezés- és hatalomtechnikai kérdés, gondoljunk csak a népi írók komoly belharcaira a Nemzeti Parasztpárt megalapítása előtti időszakban. Másrészt, a 20. századi magyar politikatörténet bővelkedik a tárgyaltaknál jóval délibábosabb reformtervekben is, melyek különleges körülmények közepette akár hatalomra is kerülhetnek (mint például a Nyilaskeresztes Párt szomorú példája mutatja). Harmadrészt, közéleti célokkal rendelkező értelmiségiek terveit akkor is okkal lehet mérlegre tenni, ha egy reformer író apolitikusságával látszik tüntetni. Németh

56 Népszava, 1931. jan. 23., 7.

57 Ablonczy Balázs, „Német világ" vagy „Új Európa": A magyar politikai elit Németország-képe 1933 és 1945 között = Újrakezdések krónikája: Magyar-német diplomáciai kapcsolatok 1867-2001. Szerk. Ujváry Gábor, Pröhle Gergely, Bp., Corvina, 2001, 118-119.

58 Szintén tisztázandó az a (népi-urbánus vitán túlmutató) kapcsolati háló, ami a Nemzeti Radikális Párt - és főként a párt ifjúsági holdudvarát jelentő Márciusi Fiatalok - körül alakult ki. Ennek az ismeretségi rendszernek köszönhetően került például a párthoz a pályafutását később a nyilasok házi költőjeként (igen korán) befejező Sértő Kálmán is, akinek karrierjét Hatvány Lajos indította el, többek között Bajcsy-Zsilinszky Endre közreműködésével. Vö. Bartha Ákos, Egy mélytengeri hal szárazon. Sértő Kálmán - az „urbánus", a népi, a hungarista, METSZETEK, 2015/2., 28-50.

59 A magyar irodalom története VI., főszerk. Sőtér István, Bp., Akadémia, 1966, 507-510.

60 Vö. Monostori Imre, „Magyarság és Európa": Németh László magyarságképe, Hitel, 2002/9.

49