Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 2. szám - Bartha Ákos: Bal vagy jobb? (Németh László minőségszocializmusa és Bajcsy-Zsilinszky Endre nemzeti radikalizmusa)
több sebből vérzik. Egyrészt, noha az ellenzéki politikus az ország egyik legkérlelhetetlenebb náciellenes politikusa volt (méghozzá erős ellenszélben), addig a fasiszta Olaszországnak - és személy szerint Mussolininek - 1938-ig csodálattal adózott. Másrészt nem csupán náciellenességről van szó esetében, mivel a német állam iránti fenntartásait már több, mint öt évvel Hitler hatalomra jutása előtt megfogalmazta (szinte kész érvkészlettel).51 Harmadrészt pedig érdemes lenne megfontolni: sem az antifasizmus, sem a náciellenesség nem jelent szükségszerűen baloldaliságot. Vizsgáljuk meg ezek után, mennyire volt radikális a nemzeti radikalizmus. Bajcsy- Zsilinszky így nyilatkozott a kérdésről: „nemzeti radikalizmusnak neveztem el a rendszert, melyet gondolatban fölépítettem, mert úgy érzem, hogy a gyökereiben újjászülető nacionalizmus mellett mai nehéz belső és külső helyzetünkben, évszázadok rettenetes mulasztásai és tíz elfecsérelt drága esztendő után nincsen semmi, amit nagyobb erővel kellene hangsúlyozni, mint a reformok győkerességét és e politika gyorsított ütemét".52 Természetesen, mint minden politikai retorika esetében, itt is kérdéses a mögöttes politikai szándék, esetünkben a változtatni akarás mélysége. Annyit bizonyosan tudunk, hogy a radikális retorika ellenére Bajcsy-Zsilinszky lapját, az Előőrsöt Vass József népjóléti miniszter bújtatott módon támogatta, egészen 1930 őszén bekövetkezett haláláig.53 Ezt követően az NRP 1931-es kampányában a pártvezető „szabad mozgás"-t kért Bethlen Istvántól nemzeti alapon álló, hangsúlyosan nem destruktív, „becsületes ellenvélemény"-t képviselő pártja számára54, és feltűnő a tarpai zászlóbontás visszafogottsága is: „Kérjük a miniszterelnököt, hogy magához méltó munkatársakkal vegye magát körül. (...) Rendszerváltás csak később jöhet, amikor felnő egy hatalmas nemzeti ellenzék. "55 Nem meglepő, hogy a tiszteletteljes hangnem azonnal maliciózus visszhangot váltott ki a baloldalon: „A kormánytól a szabad mozgás és szervezkedés jogát kéri Bajcsy-Zsilinszky. Ezt Bethlenék minden bizonnyal megadják neki, mert abból a programból, amelyet az értekezleten kifejtett, kiderül, hogy az egész »nemzeti« és »radikális« pártalakításnak más rendeltetése nincs, mint az, hogy a jelenlegi politikai és gazdasági helyzet miatt bekövetkezett elégületlenséget és elkeseredést a kormánynak kedves és hasznos mederbe terelje. Nem hirdet rendszerváltozást, tanulmányozni akarja a helyzetet, és így tovább: ez neki ezt a diktatúrát, ha ez az ő diktatúrája volna és ha nemzeti diktatúra volna, hasonlatos Mussoliniéhoz." Nemzetgyűlési Napló. 1922. XXIII. köt. 397. (1924. április 16.) 51 „Nekünk Nyugat-Magyarország nem presztízskérdés: az élet kérdése. Mi nem mondhatunk le a történelmi határokról éppen ott, ahol a német kolosszussal érintkezünk, s nem engedhetjük behorpasztani a bordánkat éppen attól a hatalomtól, amely a csöndes kulturális beszüremkedés módszereivel félelmetesen csúszik előre országunk és nemzetünk szíve felé, és amellyel szemben ezer éven át kellett véres harcokban védekeznünk." A háború elvesztésének ritka pozitívuma szerinte, hogy „Budapest megszűnt, és pedig örök időkre, a német impérium, a német kultúra és a német gazdasági hatalom előőrse lenni." Vagyis Magyarország „gátat jelent az Ausztriával kiegészülni készülő új és minden eddiginél nagyobb és hatalmasabb német birodalom jogosulatlan, kelet felé való terjeszkedései elé". Bajcsy-Zsilinszky Endre, Osztrák-magyar Locarno?, Magyarság, 1927. dec. 7., 1. 52 Bajcsy-Zsilinszky, Nemzeti radikalizmus..., 10. 53 Féja Géza, Lapszélre, Bp., Szépirodalmi, 1982, 94-102. Talpassy Tibor, A reggel még várat magára, Bp., Gondolat, 1981, 9-14. Lásd továbbá az éppen e rejtett (személyi segélyként kiutalt) finanszírozásból eredeztethető pereskedést Bajcsy-Zsilinszky és Szabó Dezső között. MNL OL K148-1933-5-3354. A dokumentum másolatát Paksa Rudolf bocsátotta rendelkezésemre, amiért ezúton mondok köszönetét. 54 Bajcsy-Zsilinszky Endre, A jövő feladatairól, Előőrs, 1931. jan. 3., 3-4. Uő, Kell-e osztály szervezkedés?, Előőrs, 1931. jan. 10., 1-2. 55 Előőrs, 1931. jan. 18., 2. 48
