Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 2. szám - Doncsev, Toso: A pékkisasszony; Ilona-nap

előtt elhullajtotta a magja javát, vagy a szertelen vágytól űzve vesszejével csak a pult furnér oldalfalát döfködte, csapkodta hevesen és hiábavalón. Jókora sikamlós tócsa gyűlt össze ilyenkor a padlón. A kitartó, ám kudarcos kísérletek után Anna kénytelen-kelletlen belátta, hogy sem a jóvágású, hirtelennőtt pékinasok, sem a sekrestyében a gyónás után a testét tapogatni kívánó tisztelendő atya, meg a vizsgálatot mímelő vén körzeti orvos sem jelent írt kínzó bajára.

Aztán a sors úgy hozta, hogy a főnökség elrendelte a bolt felújítását. A kiküldött asztalosban Anna végre emberére talált, ez az ügyes, ifjú mester méretes szerszámával fél órán át művelte a csodát. Anna elalélt az eddig sohasem tapasztalt gyönyörözöntől. Másnap már összeköltöztek, és egy hónap múltán össze is házasodtak. János lelkesen, lankadatlanul és rendszeresen teljesítette férji kötelességét, ráadásul maszekolásból pluszpénzt hozott a konyhára, és gondos mostohának is bizonyult, nevére vette a kis, fakó fattyút. Anna akár boldog is lehetett volna ennyi szerencsés fordulat után, de nem lett, mert nem volt szerelmes aranykezű, hallgatag urába, mert nemcsak ölelésre vágyott sóváran és vadul, hanem hiányolta a hízelgő szavakat is, hiányoztak házasságukból azok a bódító bókok, amelyekkel a kivirult asszonyt a férfivevők napközben elhalmozták. Anna így nem véletlenül habarodott bele egyik hódolójába, a híres-neves, csélcsap énekesbe, Kerekes Sándorba, akinek zengő baritonja a rádió jóvoltából vasárnaponként elandalította a főzéstől elpilledt ábrándos háziasszonyokat. Az idősödő bonviván a sütödében a pult előtt vallott szerelmet látványosan és nyíltan az iruló-piruló Annának. A csábítás sikerült, de a csodásnak ígérkező délutáni légyott teljes csalódást okozott a hűtlen feleségnek. A szerelem ürügyén egy alkoholtól mámoros, nikotinszagú bakkecske gyűrte maga alá a friss kenyér illatát árasztó fiatal menyecskét, hogy aztán néhány percnyi hörgés és harákolás után oldalra dőljön és hangos horkolásba kezdjen. Anna kiábrándult vélt szerelméből, de kétségbe is esett saját, leigázhatatlan ösztöneitől. Hazaérve mardosó bűnbánattól hajtva azonnal bevallotta tettét Jánosnak, aki megbocsátotta a hűtlenségét, de Anna nem békült meg önmagával. Minél előbb el akarta felejteni kínzó szégyenérzetét. Még aznap éjjel, vasárnapra virradóra két doboz altatót vett be, és örökre elszenderült.

János saját kezűleg készített egy üvegfedelű, díszes tölgyfa koporsót, hadd lássa utoljára felejthetetlen hitvesét a gyászoló gyülekezet, a hajdani vásárlók sokasága. Anna hófehér esküvői selyemruhájában feküdt a fekete ládában. Halálában mosoly ragyogott az arcán.

A május végi délutánon, amikor már szikrázón süt a nap, és a melegtől, mint a virágok szirmai, nyílnak ki a házak ablakai, a Farkasréti temetőben gyönyörű fiatal nőt búcsúztatott a pap, az élete teljében elhunyt meseszép, boldogtalan pékkisasszonyt.

37