Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 12. szám - A. Gergely András: Varga Lajos Márton emlékezetére (nekrológ helyett)

Nándoré, Krasznahorkaié vagy Bálint Tiboré..., addig gondoskodó aggálya kiterjedt olyan lírai világok összefogása felé is, amilyen a Kritika két hangra (rádióinterjúk, 1994) vagy az írók Budapestje (Népszabadság-interjúk 1993-1996) kötetek, vagy más miliőmeghatározó gyűjteményes szövegválogatások (Expander, 2010; Szívzuhogás, 1986), valamint az Erők és terek kötet is (2006). Ezekben a szerkesztői tónus a válogatásban lakozik, nem pedig a felülnézeti képben - de ahol közéleti és világképi énje éppúgy jelen van, mint egész élethosszában, ott viszont karakteres a kérdező, az analizáló, a megvilágosító, az opciókat kereső, sőt az opponáló szerepe is.

Nem lévén irodalmár, nem szeretnék Varga Lajosnak azzal ártani, hogy belekotnye- leskedem szerkesztői, irodalomkritikai-rovatvezetői funkciójának (Népszava, 1972-1977) eredményeibe, vagy a nyolcvanas évek közepétől (1986) a Kortárs kritikai rovatvezetésében, majd 1994-től a Népszabadság munkatársaként, meg a Rádió műsorszerkesztőjeként átélt alkotói életútja egyes állomásait körülvevő folyamatábrába. Az összegző szakmai és életmű-értékelést szívesen meghagyom másoknak, illőképpen hozzáértőknek s avatottab- baknak - bár fölbecsülte ezt már a hivatalosság (meg a szakmai nyilvánosság) 1989-ben a József Attila-díjjal, s magával az oeuvre ilyetén elfogadó elismerésével, vagy a nyolcvanas években szinte évente kapott különb-különb díjakkal és kitüntető elismerésekkel is! De amit vélhetően már aligha fognak mérlegelni a pályatársak, inkább szólnék „korai" oktatói énjéről, egy bár nyilvános, mégis rejtett jelentésmélységről, melyet talán legmeghatározóbb jelzővel: vállalásos mivoltával szeretnék interpretálni.

A legemberibb megoldásként akár elő is vehetném az OSZK repertóriumában is százas nagyságrendű interjútömegét2, rádiós műsorszerkesztési időszakának szinte fél könyvtárnyi hanganyagát, irodalmi kerekasztal-beszélgetések, viták, felvezetések és véleményharmonizálások tengerében megmaradt örökségét... De ódzkodom kissé ettől (ki fog derülni, miért..., de nem csak a százas nagyságrendű közlésjegyzék okán). Amit mindezek „mennyiségi" egyenlegében is hangsúlyosan ambivalensnek érzékelek, talán ennél már markánsabban mérvadó. Van ugyanis írásaiban-interjúiban, e szakmaközéleti és bennfentes tolmácsszerepben egyfajta kérlelhetetlen feladattudatosság, mely ugyanakkor az átélés és empátia puha kíváncsiságával gazdag. Ez mintha egyenest az olvasói/hallgatói szerepkör lenne, miközben evidenssé teszi, hogy már pusztán a kérdezésben, a ráhagyásban, az összekötő fragmentumok sorjázása közben is szükségképpen jelen van a szerepvállaló ember, a morális küzdőfél, a szakmatitkokra vadászó kibic, az „esztétikai alkalmazott" is: a befogadói érdeklődés szolgálata volt Számára a feladat, nem a kérdezői „jobbantudás" vagy az irodalomelméleti „rezolúció" számonkérése. Kritikusi énje a szépészeti értelemnek volt összekarolt társa, s megértő filozófiája a létmódok interpretálásának szolgája is egyúttal...

Eközben filosz alapiskolázottsága valamiképpen a dolgok helyének, a normarendek elvont törvényének keresésére ösztökélte, legkivált, amikor beszélgetett. Szinte „strukturalista" egzaktságú közelítései magához a műhöz-alkotóhoz-életúthoz, s mögöttük a kon- textuális univerzumhoz kapcsolódtak, jószerivel állandósult értékteret teremtve az egyes oeuvre-ök és alkotói személyiségek köré. Ez az igazságért ölre menni kész elegancia, s a vele társuló beleérző együttgondolkodás egyfajta száraz eszélyességet kölcsönzött rendre a szerzői narratíváknak, puha paradigmaváltásokkal véve körül az interjúk interakcióinak másik szereplőjét. „A" szereplőt, hisz magamagát jószerivel föl sem tüntette legszívesebben, ha ugyan el nem rejtette is olykor egy-egy vágással, kivonuló véleményalkotással a diskurzusban kibontakozó Ént a rádiófelvétel akusztikájából, a kritikai értékrendek objektivitás-köpönyegéből. Ez a vállalt visszaszorultság, amely nem(csak) „politikailag

2 Interjújegyzék, 110 tétel, OSZK katalógusa: http://w3.oszk.hu/repscr/wwwi32.exe/[in=rpsr2.in]/

125