Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 12. szám - A. Gergely András: Varga Lajos Márton emlékezetére (nekrológ helyett)
A. Gergely András Varga Lajos Márton emlékezetére (nekrológ helyett)1 Nem kell mindenkinek ismernie Varga Lajos Mártont. De érdemes. Érdemes volt, mindenkinek, akit az irodalom, a társadalomismeret, az esztétikai vagy műelméleti világ keretei kötöttek Élethez, s a többieknek is, akiknek bármiféle reflexiói voltak/lehettek a Világról. Érdemes volt pályakezdő íróknak és költőknek, már a hetvenes évektől, akiknek gondnoka, kritikusa, mentora volt hosszan tartó türelemmel, s érdemes volt „haladóknak" is, az irodalom hazai pápáinak is, a kritikai közélet és társadalomismeret képviselőinek is, mert ha nem is kegyeletes hízelgést, de elemző szót, őszinte kötődést, morális fenséget kaptak Tőle mindenkor. Lehessünk nyíltak itt: a Forrás hoz talán nem kötődött közvetlenül. Hajdúsági ember volt, Debrecen s az Alföld vagy a Tiszatáj talán közelebb állt „lokálpatriotizmusához", de idővel már mindenki, Esterházy, Gion Nándor, Spiró, Bodor Adám, Mészöly, s ki mindenki még, aki a Forrás oldalain is értéket hordoz rendre, valamiképp viszonyrendszerbe került Lajossal, vagy legalábbis azonos naprendszerbe... Az Irodalommal volt tisztázott viszonya, az Élettel szembeni morális és episztemológiai elvárásrend volt szcenikai háttere, s ez már korántsem kevés egy értelmiségi pályán. Éppen öt esztendeje, hogy üdvözlő kötetet készítettünk Számára, mint egykori főiskolai hallgatói, emlékező írásokkal, miniesszékkel, udvarias vagy kimért hálaképekkel. Betegen jött el a 70. születésnapi átadásra, ahol egyetlen példányban, mívesen kötött könyvalkotásként kapta meg ajándékát. Nem hittem volna, hogy az azóta is folytonosan, de lassan romló állapota a végső véghez vezethet - de hát tudjuk, ami elkerülhetetlen, az előre is tudható... Tudta ezt Maga is, egy legutóbbi néhány naplósorából hadd idézzek ehhez: „Perőcsényi napnyugta? Maradandó élményem, hogy ilyenkor egy sötétedő' tóba merülne a falu. Van egy mágikus pillanat: amikor áfák is a felszín alá buknak, és az alkony lágy árnyékai beterítik a völgyet, míg körben a hegyekre özönleni kezdenek a színek, felragyog minden. Valószínűtlen látvány. Legszívesebben ilyennek képzelem az elmúlást. A sötétségből fóltekinteni a tökéletesség visszfényébe, ámulni és félni is egy kicsit, és lassan elindulni. Így lesz az! Mindig is sok érdekes dolog történt velem, nem panaszkodhatok, csak hát ahogy az estéket, s még annyi mást, ezeket sem tudtam soha megírni. Most például ezét a pár napét. Beszorultam magamba. Szellemileg is, fizikailag is. Napról napra nehezebben mozogtam, nehezebben beszéltem. Fogytam majd öt kilót. Gondoltam is a múlt héten, hogy imahadjáratot indítok, változtasson engem lombos nagy fává az Úr Isten, s akkor megoldódik minden bajom, Csak álldogálok, nem fáj semmim, nem szenvedek hiányt semmiben. No mindegy, Perőcsényben elfajultak a dolgok, zsibbadt a bal arcom, 1 Elhunyt Varga Lajos Márton. Népszava, 2017. júl. 24. 13:50. Hosszan tartó, türelemmel viselt betegség után, életének 75. évében elhunyt Varga Lajos Márton (József Attila-díjas) kritikus, irodalomtörténész, szerkesztő, újságíró. 123
