Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 12. szám - „Mindig megtaláltak a feladatok” (Nemes László Norberttel Kriskó János beszélget)
évben 500 000 külföldi szakértő utazik Kínába. Ebből nyilván van néhány muzsikus is. Óriási apparátus foglalkozik a tudás importjával. Hatalmas tiszteletet tanúsítanak a nyugati kultúra iránt, és igyekeznek elsajátítani ebből minél többet a saját kultúrájuk megőrzése mellett. Fontos kérdés, hogy vajon mi is ilyen nyitottak vagyunk-e az ő kultúrájuk iránt? Amerikában pedig nyilvánvalóak az európai gyökerek, ott sokkal inkább ez a motiváció. Itt sem mondanám, hogy Kodály az egyetlen, ami iránt ők érdeklődnek. Ugyanígy érdeklődnek más európai zenepedagógiai módszerek iránt, az Orff- vagy a Dalcroze-módszer iránt is. Kodály az egyik a lehetőségek közül. Ugyanez igaz Kínára vagy Japánra is: ők sem csupán a Kodály-módszer iránt érdeklődnek, hanem más zenepedagógiai módszerek iránt is. Európában viszont nyilvánvaló, hogy sokkal erősebbek az elmúlt évszázadok hagyományai. Minden nemzet kialakította az eltelt idő alatt azt az intézményrendszert és azokat a zenepedagógiai hagyományokat, amelyeket éltetnek a mai napig. A latin országok soha nem fogják átvenni a relatív szolmizációt, amit mi Angliából importáltunk Kodály javaslatára, mert nekik mások a hagyományaik. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ők nem érdeklődnek. Európában is nagyon sokfelé megyünk, és nagyon sok országból jönnek ide hallgatók. A latin országokból is, ahol az abszolút szolmizáció rendszerén nőnek fel a zenét tanuló fiatalok. Azt kell, hogy mondjam, ugyanolyan érdeklődés van Európában is. Nem egyenletes, tényleg vannak olyan országok, ahonnan kevesebben jönnek, de ez attól is függ, hogy azok az emberek, akik idejönnek, hazatérve milyen hatásfokkal dolgoznak. Mert mindazok, akik idejöttek, és hazatértük után vezető pozícióba kerültek, vagy komoly kisugárzású művészekké, tanárokká váltak, azok küldik a saját tanítványaikat hozzánk. Ilyen ország például Írország vagy Portugália. Olyan muzsikusok jártak itt ezekből az országokból, akik aztán otthon nagyon fontos pozíciókba kerültek, és mindazt az értéket, amit magukkal vittek innen, elkötelezetten terjesztik. És aki egyszer „horogra akadt", az visszatér Magyarországra.- Az a benyomásom, hogy az a generáció, akinek még személyes kapcsolata volt Kodály Zoltánnal - a tanítványa volt például -, áhítatos tisztelettel ragaszkodik a Tanár úr minden egyes szavához vagy mondatához. Ön már egy másik generáció képviselője. Szabadabban kezelik-e a kodá- lyi hagyatékot? Megvan-e az ön generációjában az a magabiztos utódlás, amelyik azt jelenti, hogy a kodályi zenepedagógiai elvek, a Kodály-módszer hosszú távon fennmarad és életképes lehet? Vagy szépen lassan erodálódik, vagy átalakul, megváltozik?- A kodályi örökség egy nagyon gazdag örökség, és nem szűkíthető le a zenepedagógiára. A kodályi örökség éppen úgy magában foglalja az új, modern magyar klasszikus zenei stílus létrejöttét, mint a modern magyar zenepedagógiát. Kodály és Bartók igen sokat tett azért, hogy létrejöjjön egy új, sajátos, a nemzeti hagyományban gyökerező modern zenei stílus. Ez a mai napig minden magyar muzsikus számára a közös zenei anyanyelv. Ez az a nyelv, amin a magyar zenészek egymással leginkább kommunikálni tudnak. Értjük ennek a zenének az üzenetét, érezzük ennek minden rezdülését. A zenei tanulmányaink során megtanultuk, magunkévá tettük mindazokat a stílusjegyeket, amelyek az ő zenéjüket jellemzik. Ez nagyon fontos összetartó erő a magyar muzsikusok között. A legújabb kori magyar kultúrának az is része, hogy az iskolarendszer jóvoltából nagyon sokan kerülhetnek zeneközeibe, és a Kodály által javasolt zenepedagógiai módszerek segítségével pedig magas színvonalú zeneoktatásban részesülhetnek. Mi mindannyian ebben nőttünk fel, és még nagyon sokáig - feltéve, hogy kiváló tanárok dolgoznak a zeneiskolákban - nagyon sokan ebben a szellemiségben fognak felnőni. Ez a hagyomány akkor fog tudni tovább élni, ha az iskolarendszer fennmarad, az iskolák megerősödnek, és minél jobb tanárokat képzünk az egyetemeken. Olyan tanárokat, akik nyitottak, kreatívan gondolkodnak, és 95
