Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 12. szám - „Mindig megtaláltak a feladatok” (Nemes László Norberttel Kriskó János beszélget)

képesek hatni a fiatalokra. Ha ilyenek tanárok lesznek, akkor a magyar zenekultúra nemcsak hogy tovább él, hanem virágzik, és egyre inkább gazdagodik.

Az a tény, hogy mi már nem lehettünk személyes kapcsolatban Kodállyal, nem jelenti azt, hogy valami mást cselekszünk, mint amit ő megálmodott. Mindazok, akik ebben a hagyományban nőttek fel, hiszem, hogy jól értik őt, pontosan értik, hogy Kodály mire gondolt. Ráadásul velünk vannak Kodály Zoltán írásai, a gondolatai. A vaskos kötetekben megjelent, csodálatosnál csodálatosabb, filozófiai mélységű írások, a zeneszerzéssel, a kortársakkal, a népzenével, a zenetudománnyal, a nyelvészettel foglalkozó írásai, amikből mi rengeteget tanulunk. Kodály zenéjén keresztül betekintünk a leikébe, az írásain keresztül megismerjük a gondolatait, és hát ezek olyan hatású dolgok, egy nagy művész és egy nagy gondolkodó hagyatéka -, amely félreérthetetlen. Mindazok, akik ebben az intézményben dolgoznak, úgy gondolom, jól értik ezeket a gondolatokat. Mindannyian azon igyekszünk, hogy minél autentikusabban tudjuk mindezt továbbadni a tanítványainknak.

Pontosan Kodályra utalva nem szabad félni az újítástól. O világ életében progresszív ember volt. Összegyűjtötte mindenhonnan azt, ami hite szerint hasznára válhatott a magyar zeneoktatásnak. Nem ő találta ki a szolmizációt, nem ő találta ki a ritmusneveket, hogy csak a két legfontosabb módszertani eszközt említsem, hanem bizony importáltuk ezeket külföldről. Kodály úgy gondolta, hogy ha ott bevált, akkor nálunk is beválhat. És ha mi találunk jó zeneoktatási gyakorlatokat máshol a világban, amelyek segítségével a hagyományos és a klasszikus zenei értékeket a fiatalok közelébe tudjuk juttatni, akkor gyakorlatilag elvégeztük a legfontosabb munkát, amit Kodály kijelölt a számunkra. Ha leegyszerűsítem a kodályi filozófiát, akkor arra jutok, hogy a tanárok azok a misszionáriusok, akik a művészi zene emberi és esztétikai értékét közvetítik az egymást követő generációk felé. így megy tovább a hagyomány, így folytatódik a kultúra, ami soha nem egyforma, mindig változik. Mi alakítjuk. Mi, a közösség, benne a tanárok, a nem tanárok, a zeneértők és a zenéhez nem is konyítók, közösen alakítjuk ki ezt a kultúrát. Támogatás kell ahhoz, hogy megfelelő intézményei legyenek ennek a kultúrának. És megfelelő közvetítői. És ha vannak intézmények, ha vannak közvetítők, akkor mindez tovább fog élni.

Köszönöm a beszélgetést!

Az interjút Kriskó János készítette.

96