Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 12. szám - „Mindig megtaláltak a feladatok” (Nemes László Norberttel Kriskó János beszélget)
— A Kodály Iskola továbbra is nagyon fontos partnerintézményünk. Nem gyakorló intézményünk, mert itt nem végeznek a hallgatóink gyakorló tanítást, de rendszeresen látogatunk ott órákat. Nagyon fontos azt bemutatnunk, hogy milyen pluszt jelent az, hogy ez egy ének-zenei iskola, hogy éneklő iskola. Gyakorlatilag Kodály álmát mutatjuk meg a hallgatóinknak, azt az iskolatípust, ahol a gyerekek nap mint nap találkoznak és foglalkoznak zenével. Ez a Kodály-koncepció nagyon fontos része. Ugyanakkor nekünk fontos a napi szintű lehetőségekkel, a napi kihívásokkal is kapcsolatban maradnunk, és megmutatni azt, hogy ha nincs énekes iskola, akkor is folyhat tartalmas zenei nevelőmunka. — Ha a tervezett fejlesztés befejeződik 2020 táján, mi változik meg a város életében? Mekkora lesz a Kodály Intézet súlya, hangsúlyosabb lesz-e a jelenléte? Lesz-e önálló hangversenyterem, lesz-e a jelenleginél sűrűbb és intenzívebb hangversenyélet Kecskeméten? — Igyekszünk segíteni a városvezetést, amikor Kecskemétről, mint a zene városáról gondolkodik. Miközben hirdetjük, hogy Kecskemét Kodály városa és a zene városa, addig azt látjuk, hogy a kultúra finanszírozásával elég sok probléma van. Jobban kellene támogatni a városi együtteseket, több pénz kellene a fesztiválokra, nemcsak a nyári fesztiválra, de az évközi koncertekre is. Az nem lehet, hogy Kecskeméten nincs egy olyan koncertterem, ahol volna egy megfelelő hangversenyzongora. Nagyon sok a teendő tehát, de úgy vélem, nagyon jó kapcsolatot ápolunk a városvezetéssel, és igyekszünk javaslatokkal segíteni a munkájukat. Kecskemét megérdemel egy új hangversenytermet. A tervezett új épületben készül egy hangversenyterem, ami nem a Kodály Intézeté lesz, hanem a városé. Mi így gondolkodunk erről. — Egy professzionális kórus és egy hasonló státusú zenekar is kellene Kecskemétnek? — Milyen jó volna, ha lennének ilyenek! De nincsenek. Azt kell elérni, hogy az amatőr együtteseknek teremtsenek olyan feltételeket, amivel ők jobbak lehetnek, szakmailag fejlődhetnek. Mert számít rájuk a város, mert programjaik vannak, fontos programjaik, jó fellépési lehetőségeik, új tagokat is tudnak toborozni, megfelelő körülmények között tudnak próbálni és működni. Nagyon jó lenne persze, ha lenne professzionális együttes, de nem ezt érzem kulcskérdésnek. Ám hogy legyen egy jól működő zenekar, és legyenek színvonalas éneklő együttesei a városnak, hogy legyen hangversenyélete és színes koncertkínálata, azt elengedhetetlennek érzem. Olyan koncertéletre gondolok, ahol mindenki talál kedvére valót. Mindenki mást szeret. Van, aki a zenekari estekre, van, aki a szólóestekre esküszik. Van, aki a vokális zenét, van, aki a hangszeres zenét, a tradicionális zenét vagy a klasszikus zenét szereti - a cél az, hogy mindenki találja meg a kínálatban a számára legkedvesebbet. Ehhez nemcsak minőségi infrastruktúra kell, de megfelelő színvonalú hangversenyszervezés is. Mindehhez együtt pedig pénz, nem is kevés pénz szükséges. — Világjáró emberként van-e magyarázata arra, hogy miért épp a Kelet, miért Kína és japán érdeklődik ekkora intenzitással a kodályi metodika iránt? És miért, hogy Észak-Amerika is hasonló fontosságot tulajdonít ennek a zenepedagógiai módszernek? Ugyanakkor Európa bizonyos részein teljes az érdektelenség az intézet és a kodályi zenepedagógiai hagyaték iránt. Esetleg azért, mert van nekik jobb? — Valóban fontos kérdés, hogy miért a Távol-Kelet. Az eltelt évszázadok, de a közelmúlt évtizedei is azt mutatják, Japán és Kína felismerte azt, hogy nagyon sokat nyernek a Nyugaton megszerzett tudás importálásával. Ne csak a zenei tudásra gondoljunk, hanem minden más területen elért eredményekre is! Kínában például önálló minisztériuma van a külföldi szakértőknek. Ha Kínába megyek tanítani, én is a külföldi szakértők minisztériumán keresztül, az ő közvetítésükkel érkezem. Elképesztő számot fogok mondani: minden 94
