Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 12. szám - Tőzsér Árpád: Amida; Thészeusz egy moszkvai kórházban (versek)

Thészeusz egy moszkvai kórházban

Grendel Lajosnak

Zuhantam, mint a negatív kamat, s egyben zokogni vágytam.

S látomásaim múltán magamat itt találtam, e kórházi ágyban.

Egyszer, csak egyszer legyek jövőtlen, gondoltam, hagyj el, képzelet!

Vissza a hegyek agyába!, mészkőben bámulni alvadt, elmúlt képeket.

Nincs száj arcomon, csak a négy elem tektonikája, kőkora az énnek, mit nullára bontott az értelem, az önredukáló remények.

Ágyam túlján sok fekete özvegy: Ariadnék állnak sötét végzetként.

S a riadt gyermek a szülőhöz megy: utamra őstenger vélt ege vet fényt.