Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 11. szám - Gajdó Ágnes: Irodalmi nyomkeresés (Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyessége)

K. J. Hiszen ezért is utazom haza, atyámurammal közlendő.

HALÁSZ Adja át a mester úrnak szíves üdvözletem és köszönetem a múltkor hozott finom kelmékért. Igen jó hasznát vesszük. Visszaadja a papírt Ami pedig ezt az izzó vallomást illeti...

K. J. Mit gondol a válaszról?

HALÁSZ A levelén aligha múlik... de hát... finis coronat opus.

K. J. Igen... majd a vég koronázza a művet.

Hátul távoznak. Másik irányból, kétfelől a szülők, József és Ilonka jönnek, s két keskeny oszlopnál, mint két ajtófélfánál megállnak. Benéznek az „ajtón".

JÓZSEF Még mindig alszik...

ILONKA Milyen jóízűen...

JÓZSEF Ne ébresszük föl? Hasára süt a nap!

ILONKA Eleget dolgozik Pesten. Hadd használja ki a vakációt. Nézd, milyen sápadt.

JÓZSEF Csodálkozol, Ilonkám? Hiszen álló nap ír vagy olvas. Ennek nem lesz jó vége.

ILONKA Határidőre ír valamit... egy pályázatra. Néked nem említette?

JÓZSEF Nem mond ő semmit. Én papoltam néki, látogassa meg Franciskát, vagy gyalogoljon ki egy órácskára a szőlőbe, de rám se hederít, csak ül a kertben, s rója a sorokat sűrűn egymás alá az árkus papíron.

ILONKA Meglásd, még nagy dicsőséget szerez.

JÓZSEF Dicsőség! Hasonszőrű ifjak lovagolnak, udvarolnak, mulatoznak...

ILONKA Még az hiányzik, hogy pogány tivornyákban apassza erejét!

JÓZSEF Hiszen én se ösztökélem a kancsó fenekére nézni vagy városszéli rosszházakban dorbézolni, de ez a fajta visszahúzódás, társaságkerülés sem egészséges az ő korában.

ILONKA Éppen eleget forgolódik Pesten, mindenféle lármás társaságokban. Itthon csöndre, nyugalomra, egyedüllétre vágyik.

JÓZSEF Én az ő korában...

ILONKA Drága Józsefem, őt más bordából szőtték. S mint apának dőreség lenne zokon venned, amiért nem téged szemelt ki követendő példaképül.

JÓZSEF Az már szentigaz, egyetlen testvéréhez sem hasonlít a különc természetével és szokásaival.

ILONKA A tehetségével és szorgalmával. Gyere, takarjuk be, lerúgta magáról a pokrócot, mint kisfiú korában... Milyen édesen horkol... az igazak álmát alussza a lelkem.

9