Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 11. szám - Gajdó Ágnes: Irodalmi nyomkeresés (Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyessége)
Bemennek a „szobába" az oszlopok jelezte „ajtón". Oldalt Róza Benke atyussal, az idős színésszel jön. RÓZA Adjon tanácsot atyus, mit tegyek? BENKE Amit a szíved diktál, mókusom. RÓZA S ha az hallgat? BENKE Akkor te is hallgass... az eszedre. Derék, jóravaló ember... RÓZA Az első udvarlóm. Ez elég? BENKE Valakihez előbb-utóbb férjhez kell menned. Szükséged van rá, hogy megvédjen a többitől. RÓZA Ezért? BENKE A szerelem megjön később. RÓZA Olyan marcona, mint egy medve. BENKE Ha nyájas leszel hozzá, megváltozik. Meglásd, a tenyerén hord majd. RÓZA Asszonyanyám is azt szajkózza, valahányszor meglátogatom Berényben, úgy illik, leányom, hozzámenni az elsőhöz. BENKE Mit kockáztatsz? Szeret téged, és hűséges lesz hozzád, ezt nem kétlem. Már az is bizonyság, ha rád néz azzal a két hatalmas, barna szemével. RÓZA Hallgasson, jönnek, s nem akarom, hogy időnek előtte neszét vegyék... Próbára szállingóznak a színészek: Láng Adám, Déry István, aki beérve tüstént kézcsókkal köszönti a mosolygó Rózát, reá viszont Benke kacsint nagyot, cinkosan. LÁNG Ofélia, Polonius, a király... mára kiírt szereplői mind jelen, de hol késik a mi lelkes Hamletunk? Hátulról hirtelen betoppan K. J. BENKE Végszóra jöttél, barátom. K. J. Nem szokásom elkésni. RÓZA Tanúsítom, még egyszer sem várakoztunk rá. K. J. hálás, szerelmes pillantással Köszönöm, Schenbach kisasszony. LÁNG Széppataki! Benke atyus jóvoltából immár egy hete Széppataki. Kéretik megszokni. DÉRY Széppataki... mire megszokja, már nem lesz Széppataki! K. J. találva érzi magát Ez csak a kisasszonyra tartozik. BENKE Nyugtalannak látszik, herceg. K. J. Egész éjjel le nem hunytam a szemem. 10
