Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 11. szám - Lengyel András: Az ifjú Sansculotte (Storfer Adolf József indulásáról)
bizonyosan ott töltötte, de február elején már olyan állapotban (s helyzetben) volt, hogy a „bolondok házában" szerzett élményeiről egy négyrészes cikksorozatban tudott beszámolni, s írt egy cikket - nem függetlenül saját kísérletétől - az „öngyilkosság elméletéről" is. Az tehát, amit Jung évekkel később, 1911. november 14-én, Freud kérdezősködésére válaszként Storferről mondott, nagyjából-egészéből igaz lehet, de eleve csak hozzávetőleges interpretáció, s a ráépülő különböző kortársi, majd történészi konstrukciók óvatosan kezelendők - az értelmezés könnyen félrefut rajtuk. „Storfert ismerem", írta Freudnak Jung. „Annakidején infantilis öngyilkossági kísérlet miatt volt a Burghölzliben (diagnózis: szkizofrénia). Vélhetően ezért tartja magát távol a pszichoanalízis itteni képviselőitől. Ez természetesen szigorúan bizalmas." (Freud/Jung 1974: 509., idézi Friedrich 2015: 319.) 6 A Sansculotte-cikkek jó tájékoztatást adnak Storfer gondolkodói alkatáról, érdeklődése irányairól, s egyáltalán nem utolsósorban, tájékozottságáról. Nemcsak az az érdekes bennük, hogy látszólag nagyon különböző dolgokról ír, de az e témákat egységben tartó beállítódás is. Időrendben első cikke, az 1907. július 7-én megjelent Gorkij, egy akkor már világhírre jutott orosz írót mutat be, de nem az irodalomról való szokványos beszéd egy változata. A cikk politikai apropóból született, s mintegy politikailag keretezett, de mégsem politikai traktátus, hanem szociálpszichológiai indítékú kulturális tipológia - s indirekt vallomás, önmagának is áttételes jelzése. Modernitáskritikája nyilvánvaló. Azzal indít, hogy Gorkij (1868-1936) ismét megszólalt. „Most egy londoni lapban nyílt levelet intézett az angol nemzethez honfitársai forradalma érdekében. Erélyesen fölszólal az ellen, hogy Anglia hitelnyújtás által támogassa az orosz cárizmust az orosz nép elleni harcában." És Storfer értékítélete ez ügyben egyértelmű, úgy látja, Gorkij „újból aktuális lett. Mint politikus és forradalmár." Ezt helyesli, de a lényeget, az igazán fontosat nem ebben látja. „Mert hiszen [Gorkij] az irodalomban oly helyet vívott már ki magának, hogy nincs szüksége aktualitásra, reklámra, nagydobra. A csavargó, a »mezítlábas« földönfutó nevét együtt emlegetik korunk kultúrájának, a huszadik század szellemi életének legkiválóbb előhar- cosaival és a jasznaja-polyanai remete meg az úgy tudományosságban, mint anarchizmusa ideálisságában a nemrég elhalt Elisée Reclus-vel vetekedő Krapotkin mellett méltán az »Éjjeli menedékhely« szerzője tekinthető a modern Oroszország representativman-jének." Rangos, és irányultságot tekintve is beszédes összevetés ez, a szellemi (intellektuális) teljesítmény erős erkölcsi indexet kap, s egy felforgató potenciál hordozója. Ez, nem nehéz észrevenni, magának Storfernek is fontos kombináció. S ennél is továbbmegy. Az orosz irodalom mentalitástörténeti leírásában helyezi el Gorkijt, s úgy látja: „A túljóllakottság irodalmának helyét elfoglalta az az irodalom, amely a jólnemlakottságnak, a proletárság- nak a terméke s amely közeli előhírnöke volt a pár évvel reá nyíltan kitörő s mai napig sem lelohadó orosz forradalomnak." Ez, ma már tudható, éles szemű, ám bizonyos értelemben mégis gyanútlan politikatörténeti diagnózis és előrejelzés. A cikk leglényegesebb momentuma azonban nem ez, s nem is közvetlenül politikai. Egy érdekes, és sok szempontból árulkodó irodalmi tipológiában jelenik meg. „Az orosz paraszt két típusban mutatkozik Gorkij novelláiban" - írja Storfer. „Az egyik valósággal nietzschei Übermensch, aki »túl van a jón s a rosszon«." Meglepő, de nem rossz fölismerés ez, ezen a nyomon is el lehet indulnia az értelmezésnek. Az igazán szimptomatikus mégis a másik típus, pontosabban e másik típus leírása, jellemzése. Erről Storfer ezt írja: „A másik típus a gyakoribb, Gorkijnak majd minden munkájában megtalálható: a »mezítlábas« csavargó. A »mezítlábas« az az el nem csitítható szabadságvággyal megáldott vagy megvert muzsik, aki sem a városi, 70
