Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 10. szám - Kovács Krisztina: A „tágasság” otthonossága

A naplójegyzetek közt az egyik legszellemesebb részlet a Becsből európai útra induló fiatal páter fogadókat és gasztronómiai örömöket lajstromozó feljegyzéseinek sora: „Átmentünk Schelletaun és STannernen, aztán közölte velünk a kocsis, hogy majd Hungersleuthenben fogunk ebédelni. Aggódni kezdtünk, nehogy a helységnév jelentése rajtunk is beteljesedjék. "41 Az „éhes emberről" elnevezett város kulináris kínálatáról szóló poén Hásznál Hell szájából elhangzik ugyan, bár érzésem szerint az eredeti közlésnél kevésbé erős helyzetben: „Másnap újra sorjáztak a városok, Pezelsdorf Znoym, Schelletaun, Hungerslautern. Amikor ez utóbbin áthaladtak, Hell tréfásan megjegyezte, a város nevére célozva, hogy ebédelni inkább máshol álljanak meg. "42

A jezsuiták európai útját nemcsak az ismert történelmi alakok felbukkanása, a modernizálódó turizmus aktusai (pl. a prágai csavargás során meglátogatott Nepomuki Szent János-sír; a szent legendájának felidézése; a Károly híd szimbolikussá váló pontjának felkeresése; a „prágai túra" kötelezővé váló elemei kulturális hagyományban való meggyökerezésének folyamatát is rögzíteni hivatott narráció) tartják össze. A két eltérő alkat összecsapása, a hebrencs, ám a szervezési feladatokat végezni kénytelen Sajnovics és a minden gyakorlati érzéket nélkülöző, öntelt, olykor kifejezetten idegesítően kioktató szobatudós Hell dialógusaiban a korszakváltás nagy problémái csapnak össze. Ez adja az utazási és történelmi regényként is izgalmas, ám valóban sokrétű olvasói elvárást kielégíteni képes kötet egyik legizgalmasabb feszültségét, biztosítja sodró ritmusát.

Hell és Sajnovics verbális összecsapásai a régi és az új találkozásának küzdőterei: az idősebb jezsuita egy rövid eszmefuttatásában mellékesen nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy a korai kapitalizmus legfontosabb kihívásaira, a klasszikus árutermelés és a (tőke)felhalmozás összecsapásának problémáira világítson rá: „Belekontárkodhatunk a Teremtő művébe, miért ne. Csakhogy, ha nem az ember verejtékezik, hanem a gép, akkor sem oldottunk meg semmit: a munkát így is, úgy is el kell végezni. (...) Az emberek pedig céljukat vesztve bolyonganának, nem találva helyüket a világban. "43 A születő modern színház kísérletező módszerei iránt lelkesedő Sajnovicsnak a szabadtéri színielőadásokat a szabadban zajló erkölcstelenségként summázó, megbotránkozó mesterének ítéletével is szembesülnie kell: „Egészen fellelkesedett az ötlettől, hogy akár szabadtéren is lehetne előadásokat rendezni, a nézők ott ülnének mindenfelé, a földön, a fákon, a tetőkön, s egyszerre látnák a játék minden részletét. "44 A regény tudós hősei a művészet fikciós természetével szemben nemcsak morális aggályokat támasztanak, az intellektuális szórakoztatás műfajait tudósi, így a hittételeket is megkérdőjelező, ellentmondásos világképükbe sem tartják beilleszthetőnek: „Szépség! Az nem tudományos kategória. (...) Hamis, nem létező világokat tárnak elénk, és elvonják figyelmünket arról a kézzelfogható, mérhető és kutatható valóságról, Isten alkotásáról, ami körülvesz bennünket."45

A felvilágosodás korának eszmei dilemmái a filozófiai regény hagyományainak megfelelően főként a permanens vitákból bontakoznak ki. A szöveg kohézióját biztosító kérdésfelvetések közül kiemelkednek a jezsuita Hell és a felvilágosult arisztokrata gróf Bernstoff racionalizmusról, szavazati jogról, választási cenzusról szóló beszélgetésének sorai: „Egy világ, ami az ész erejére épül, az ész és a hatalom erejére. De

41 Uo., 20.

42 Hász, 2013, 59.

43 Hász, 2013, 66.

44 Uo., 75.

45 Uo., 78.

113