Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 10. szám - Kovács Krisztina: A „tágasság” otthonossága

istenhit dilemmái közt sodródó tagjait feszítő kérdéseket: „Atkozott dolog a távcső atyám, ha létezik a sátán, akkor az az ő találmánya, mert mialatt mi árgus szemekkel kutatjuk az üres égboltot, ő saját szemünk által bizonyítja be nekünk, hogy az Isten, akit imádunk, akinek törvényeit betartjuk s másokkal betartatjuk, nincs sehol!"28 A rendfőnök a korszakváltás balsejtelmeit, a változások földrengésszerűségét jósoló monológjában, amelynek részlete az egyébként a kötet borítójára jó érzékkel választott, az olvasói elvárásokat a történelmi változások izgalma felé terelő fülszövegként is olvasható, a 18. század végi Európa elvárásait és kihívásait foglalja össze: „Hiába oszlatjuk el tudományos felfedezéseinkkel a homályt magunk körül, minden egyes lépésünkkel egy másfajta sötétség felé közeledünk, amely sokkal kegyetlenebb lesz a korábbinál, mert annak mélyén a gyermeteg babonák helyett a könyörületet nem ismerő racionalitás vár ránk. (...) A káosz ideje már itt ólálkodik a kertek alatt, s hamarosan ráborul az emberiségre. "29

A világ mint organikus felépítmény, az elemek szétszedése és összerakása Hásznál a választott témától és kortól függetlenül kötelességszerűen csempésződik be a nar- ratívába, és válik az általa létrehozott szövegek beazonosítható jellegzetességévé. A Diogenész kertje dinoszaurusz-csontvázainak látványa a főhős matériáról szóló filozofikus gondolatfutamainak legfőbb ürügye volt: „Az emlékezés, a költészet, a filozófia -szóval az anyag mitől kezdett el töprengeni önmagáról? Vagyis a szén, oxigén, nitrogén, hidrogén és a többi vegyi elem - mert ugye, többek között, ezekből áll a mi anyagi valónk - minek hatására, és főképpen hogyan képes megírni egy költeményt?"30 Hasonló következtetésre jut a mestere gondolatait szintetizáló Sajnovics páter is: „Hell örökbecsű intelmét azóta is magában őrizte: a csillagásznak meg kell tanulnia, hogy bár a távcső innenső végén áll, valójában föntről néz, és az egészet látja. Amikor szemét a távcső apró lencséjéhez tapasztja, azt is látnia kell, ahol ő van: a Földet, s a helyet, amit a Naprendszerben elfoglal. Mert csak az egész létezik, és az egész működik."31

Sajnovics és Hell európai utazásuk során az idegenség, az otthontalanság élményét a jezsuita rend végóráinak apropóján élik át: „És csupa idegen, többnyire lutheránus vagy kálvinista, s ők ketten jezsuiták, egyedül ebben a vadonban."32 A 18. századi Európa fejedelmi udvarain átvonuló páros a peregrinus konfessziók, naplófeljegyzések és emlékiratok magyar irodalmi hagyományának (pl. Kiss István, Bethlen Miklós, Tót-Váradi Kászonyi András, Bölöni Farkas Sándor, Rosti Pál, Kecskeméthy Aurél) megfelelően a kor történelmi arcképcsarnoka tablószerű bemutatására vállalkozik. A felvilágosodás kori utazás legfontosabb elvárásait, céljait és következményeit a korszak egyik legismertebb reprezentánsa, Denis Diderot Hollandiai utazás (Voyage en Hollandé, 1773-74) című írása A Vénusz vonulása főhőseinek is ajánlható Élőbeszédében így fogalmazza meg: „Utazásba az kezdjen, akinek már kialakult az ítélőképessége, és már megszerezte a szükséges ismereteket. Ha e két követelménynek nem teszünk eleget, akkor eredménytelen lesz utunk vagy éppen hosszú utat járunk be, és sok pénzt költünk el pusztán azért, hogy hibákat és bűnöket szerezzünk. Azt szeretném, ha az utazó jártas lenne a matematikában, ismerné a számtan, a mértan, a hidraulika, a kísérleti fizika, a természet, a vegytan, a rajzolás, a földrajz és — valamennyire - a csillagászat alapjait; egyszóval mindazt, amit egy férfinak huszonkét

28 Uo., 21.

29 Uo., 32-33.

30 Hász, 1997, 99.

31 Hász, 2013, 27-28.

32 Uo., 43-44.

110