Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 10. szám - Kovács Krisztina: A „tágasság” otthonossága
A Júliával az út határhelyzetét kifejezni hivatott víztükröt kettészelő vonal a regényidőben a jugoszláv-albán, ma a montenegrói-albán határszakasz része, olyan természetéből adódóan kijelölhetetlen „fal", amely leküzdendő akadályként tornyosul a szabadság felé törő illegális „vándorok" elé. A teherautógumi-belsőkön a remény felé törő figurák látványukban is a mindenkori emigránsok alakját idézik. Kitörési kísérletük gyakorlati módszerei elsősorban a floridai partok felé „áramló", hánykolódó kubai menekültek történeteit villantják fel. A kiszámítható szegénység és a társadalmi illegalitás, a számkivetettség és a marginalizáció tudatosan vállalt helyzeteit a diktatúra fojtogató atmoszférája helyett vállaló közép-amerikai tömegek modern mítoszainak finom allúziójával a Hász-próza saját széles körű tájékozottságról árulkodó, hangsúlyozottan világirodalmi bázisú forrásvidékének terrénumát is kijelöli. Az alkotó regényeinek areális tapasztalatai között nemcsak az érzékeket eltompító, az örök várakozás helyzetéhez illő víztömeg, hanem a belső világokat, titkos folyosókat nyitó kert metaforája is súlyozottan van jelen. A Diogenész kertje ezt a szimbolikát a posztmodern dzsungelben, a Tarkovszkij-féle Zónát idéző roncstelepben manifesztálja, a Végvár mágikus realista konvenciókba simuló hátsó udvara a fantasztikus irodalom értelmezői paradigmáihoz is passzolva „a világ olyan középpontjaként tételeződik, amely a földrajzi tér és a prózát benépesítő szubjektumok megsokszorozódásának játéktere".16 A Júliával az út tengeri kilátást is nyújtó hegytetei birtokának kertje és kisháza hasonló módon állnak a „fantasztikus irodalom" és a posztkolonialitással új jelentést kapó „varázslatos" próza szolgálatában. A szent és a profán terepek összecsúszása, a „csoda" retorikai lehetőségeinek kiaknázása a Hász-oeuvre még azon darabjaiban is markánsan mutatja meg magát, amelyekben a referencialitás, az önéletrajziság vagy éppen a történeti regény narratívájának (A künde, A Vénusz vonulása) szövegszervező eljárásai érvényesülnek jobban, így a „varázslatos" jegyek az egész életmű köré sajátos aurát vonnak. A Bényei Tamás megfogalmazása szerint mágikus realistaként definiált elemek közül a Hász-oeuvre darabjaiban a tágas térség, „az elbeszélés által objektívnek tételezett világ, amely egyszerűen ott van, s amelynek története a regény", ahogy a szakralizálódó intim „hely, ahol nem múlik az idő"17 paradigmája is ott van. E képek prózájának olyan elmaradhatatlan stílusjegyei, amelyeket megbízható módon és egyenletes színvonalon képes prezentálni könyvről könyvre. A 2013-as regény, A Vénusz vonulása műfaját a kritikai recepció jórészt a vázolt olvasási stratégiák mentén láttatta. „JSJajátos megközelítésű történelmi regény vagy irodalmi útirajz"18, „történelmi háttérbe ágyazott sci-fi, ami egyúttal fejlődésregény, de a mai polgári társadalom kialakulásának korába, a tőkés viszonyok meggyökeresedésének idejébe visszavezető múlt-bedekker"19, „metafizikai kóborlásokból" teremtett „mitológiai regény",20 „tárgyilagos tanúvallomás", amelynek „legfőképp önmaguk elől menekülő hősei végtelenített utazásokat tesznek a történelmi korokban, néha jelképesen, hogy visszataláljanak önmaguk16 Maár Judit, A fantasztikus irodalom, Bp., Osiris, 2001., 11., 127. 17 Bényei Tamás, Apokrif iratok: Mágikus realista regényekről, Debrecen, Kossuth, 1997, 171., 179. 18 Papp Máté, A Sajnovics kisbolygó: Húsz Róbert: A Vénusz vonulása, Kortárs Kiadó, Budapest, 2013, Híd, 2013/12., 94-97., 94. 19 Wilhelm József, Utazás a történelemből a sci-fibe: A Vénusz vonulását megfigyelők nyomdokaiban, http:// www.szegedilap.hu/cxkkek/irodalom-tortenes/wilhelm-jozsef—utazas-a-tortenelembol-a-sci-fibe. html 20 Bene Zoltán, Utak története — Az elágazó ösvények kertje: Húsz Róbert: A Vénusz vonulása. Kortárs, Bp., 2013, http://www.spanyolnatha.hu/archivum/2013-6/52/papir-vaszon-deszka/-p-utak- tortenete-az-elagazo-osvenyek-kertje-p-p-hasz-robert-a-venusz-vonulasa-c-konyverol-p-/3555/ 107
