Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 10. szám - Kovács Krisztina: A „tágasság” otthonossága
Kovács Krisztina A „tágasság" otthonossága Eszmetörténeti kalandozások, disztópikus términtázatok Hász Róbert regényében Hász Róbert 2013-as legújabb prózája, A Vénusz vonulása az alkotó hetedik kötete, regényei közül ötödik a sorban. A doroszlói születésű, a Vajdaságból 1991-ben Szegedre áttelepülő, és azóta ott élő író szövegei több szempontból, kritikai és kanonizációs pozíciójuk, valamint intertextuális kapcsolódási pontjaik, poétikai hagyományaik okán is különleges határhelyzetben találták meg helyüket a magyar irodalomban. Az immár két évtizedes szépírói jelenlét A szalmakutyák szigete című, a Symposion Könyvek sorozatban Szabadkán kiadott novelláskötettel kezdődött 1995- ben. A magyarországi irodalmi köztudatban való felbukkanás a Diogenész kertje című, önéletrajzi elemekkel erősen átszőtt, ám elsősorban disztópikus térvíziói és mágikus realista hatásmechanizmusai, az imaginárius tér-idő mintázatok, valamint az ezekhez immanensen kötődő intertextuális és filmes hommage-ok (pl. a Sztrugackij fivérek, és az Andrej Tarkovszkij-féle Stalker-univerzum Zónája), az „apokrif mágiában" elengedhetetlen kéziratmásolás, -fejtés, -fordítás motívumai miatt meghatározó regénnyel, a Tiszatáj Könyvek sorozatában 1997-ben napvilágot látott kiadvánnyal kezdődött. A 2001-es Végvárban a Diogenész kertje időből kivetett térmodulációinak még karakteresebb folytatásával találkozhatott az olvasó. A második regény kritikai panorámájának darabjai közt a skála mindkét végpontján találunk nagyon határozott, méltató vagy éppen „ledorongoló" véleményeket. A magyar recepcióból talán a legemlékezetesebb, elsősorban hiperkritikus hangvétele miatt, Radics Viktória „gyémántkeménységű" olvasata, amelynek szigorú következtetéseivel e sorok írója nem tud egyetérteni. Radics megfogalmazása szerint a Végvár „gondolatilag megalapozatlan, a narratív szerkezete ebből következően rozoga; hemzseg az irodalmi utánérzésektől, a nyelve neutrális, stilisztikailag és retorikailag elég kezdetleges. Akad néhány felszikrázó pillanat, mégpedig épp az időkezelés csomópontjai, ahol illúziót keltve belobban vagy beúszik a múlt - ám a tartalom elaborációja ilyenkor is közhelyes. Az élettapasztalat artisztikus tálalása, az irodalmiaskodás nem is vezethet többre. "l Nem sokkal megértőbb Onagy Zoltán sem, aki a „délvidéki őrületben" eligazodni vágyó olvasóként keresi a megértés kulcsát átnyújtó szépirodalomban a Balkán évszázados problémáit megvilágító titokfejtő narrátort, ehelyett „ irodalomnak álcázott titkot" lát Hász második regényében.2 1 Radics Viktória, Yu-szelet misztikus aszpikban: Hász Róbert: Végvár. Holmi, 2001/1., 110-114., 114. 2 Onagy Zoltán, A géhás diadala: Hász Róbert: Végvár, Az Irodalom Visszavág, 2001-2002, Tél, 131-134., 134. 103
