Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 10. szám - Mózes Huba: „Orrodba édes illatot gyűjts, szívedbe békét és mosolygást”
Mintegy előfutama ez a Keleti Újság 1937. évi 298. számában közölt Pasztell című Dsida-költeménynek: [...] Alkonyaira sásos zugnak mélyén futó vizek zúgnak, csupa sötét, furcsa, hűlt nesz, bús suhogás, mi körülvesz. [...] Nappal-éjjel így terül szét fölötted az egyedüllét, lassan tompa, fullatag, nagy csöndbe merülsz, hallgatag vagy, [...] mind nagyobb a néma sejtés, mindig több a mélyre-rejtés, minden nappal, amit élsz, több, amiről nem beszélsz. A kétsoros, sűrített változatban mintha benne munkálna már a csaknem nyolc évtizeddel későbbi fizikai felfedezések nyomán megfogalmazott számvetés is: a már többé-kevésbé ismert látható világ csak 5 százaléka az univerzum tömegének, a sötét anyagból és sötét energiából álló maradék 95 százalékról alig tudunk valamit.5 A IV. parancsolat levélbeli szövegén a költő valóban változtatott még, a 10-13. sor ars poeticája azonban már az Imbery Melindának elküldött levélben is végleges: tiszteld a költőket, akik veled vannak, bármerre mennél s több életet adnak neked tulajdon ember-életednél. Az ars poetica lényegére a 12. sorban középrímes összecsengés hívja fel a figyelmet: több életet - adnak neked. A VI. parancsolat 10-13. sora József Attila Ódájának szenvedélyes hangján, de az sz-szel és cs-vel kezdődő szavak alliterációs és két szótagos tiszta rímben tovább zengő összecsengésének köszönhetően éteribb hangfekvésben szólal meg: 5 Vö. Ötvös Zoltán: Nobel-díjat hozhat a kíváncsiság. (Krasznahorkay Attila: Van ott valami, a tévedés esélye kizárt!) /Interjú/ Magyar Idők, II. (2016), 128. (jún. 2.), 16. 2 00
