Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 10. szám - Mózes Huba: „Orrodba édes illatot gyűjts, szívedbe békét és mosolygást”

Hamarosan befejezem, s akkor elküldöm Neked az egészet. Azt hiszem, szép lesz. "2

A levélhez a címzett - az 1980-as években Marosi Ildikó kérdéseire válaszolva - a többi közt a következő kommentárt fűzte: „A Tíz parancsolat negyedik parancsolatának ideírt részén Jenő még elég sokat módosított, és az a végleges, ami a halála után a Helikonban megjelent, a korrektúrát Kiss Jenővel együtt már én végeztem."3

A Dsida-levelekben szereplő, egybeírt cím még egyértelműen arra utal, hogy a költőnek a tíz parancsolat közül csak ötnek, illetve végül hatnak a megfelelőjét sikerült megírnia. Ez tehát indokolná a posztumusz közlésekben a cím alatt feltüntetett Töredék megjegyzést. A két szóra bontott Tíz parancsolat cím olvastán viszont felmerül a kérdés: vajon a feltételezett költői szándékot, a Tízparancsolat feleselő „újraírását", ami az alcímszerű megjegyzés tanúsága szerint csak részben sikerült, nem írta-e felül az önmagában kiteljesedő, öntörvényű költői alkotás?

Nem véletlen talán, hogy Thomas Mann Doktor Faustus című regényének az a mozzanata jut eszembe, amelyben Beethoven az opus 111-es szonáta kéttételessé- gét firtató famulusával közli, hogy a harmadik tétel megírására nem volt érkezése.4 Ha Dsida Jenő megérte volna Tíz parancsolatának megjelenését, vajon nem hasonlóképpen válaszolt volna a hiányzó parancsolatokra rákérdezőnek? Azt már az olvasó kérdezheti önmagától: hiányoznak-e valójában az alkotásból a meg nem írt parancsolatok?

A kérdéseket mérlegelve tanulságosnak tűnik a tizennyolc soros szakaszok szerkezetének a vizsgálata. A rímképlet és a 10/8 tagolású II. parancsolat kivételével a mondattani felépítés szempontjából is felező strófákat soralapú negatív arany- metszés osztja 11/7 arányban. Az aranymetszések szintjén strófánként egymástól hangulatilag eltérő, a strófák műfaji jellegét meghatározó sorok helyezkednek el.

Az I. parancsolat 10-13. sorának az elégikus hangulatát az előrímben is összecsendülő búcsút - bús út sorvégi rím szabja meg:

De nem szabad velem törődnöd, legfeljebb ints egy lenge búcsút

felém, ha más tájakra visz ez a vidám és néha bús út,

A II. parancsolat 11-12. sorában szóáthajlásos rím irányítja a figyelmet a fekete jelzőre, s arra, hogy ez a jelző mennyire sajátossá teszi a lírai ént virággal azonosító pasztellt:

Virág vagyok a zordon, ébenfekete idők belsejében,

2 Dsida Jenő: Levelek Imbery Melindához. In: Uő: Égi mezőkön. Vallomások versben és prózában. Szerk. Kábán Annamária - Mózes Huba. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2001. 58., 62-64.

3 Marosi Ildikó: Jegyzetek. In: Dsida Jenő: Séta egy csodálatos szigeten. Cikkek, riportok, novellák, levelek. Szerk. Marosi Ildikó. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1992. 559.

4 Vö. Thomas Mann: Doktor Faustus. Ford. Szőllősy Klára. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1967. 65-71.

99