Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 10. szám - Csikós Gábor: „A megye területén a rémhírek özöne van”
Csikós Gábor „A megye területén a rémhírek özöne van" Buda környéki és jászsági rémhírek a kommunista diktatúra első éveiből (1948-1955) A következő tanulmány a kommunista diktatúra első éveiben, a Buda környéki járásban és a Jászságban terjedő rémhírekből válogat. Alszenteskedés volna tagadni, hogy a rémhírek szórakoztatóak, de csak ezért még kár volna közreadni őket. Fontosabb, hogy hasznos mulattatóként szolgálnak: betekintést adnak abba, miként reagáltak a vidéken élők a diktatúra kiépítésére, mik voltak azok az események, amelyek leginkább foglalkoztatták az egyes közösségeket. Nem az ország egész területéről válogattam, csupán két járás forrásanyagából, amelyek kiválasztása önkényes: ezekben a térségekben fekszik ugyanis az a két település (Jászdózsa és Páty), amelyek társadalomtörténeti összehasonlítására doktori disszertációmban vállalkoztam. Jelen tanulmányban való tárgyalásuk még a tágabb történeti kontextusból kiszakítva is érdekes lehet: a térségek térbeli távolsága ugyanis megnehezíti a kölcsönhatást, így a helyzetekre adott reakciók módot adnak az általánosításra, annak bemutatására, hogy a vidéki lakosság miként élte Magyarországon meg az életét átformálni akaró diktatúrát. A rémhírek természete Mind az angol, mind a magyar nyelv megkülönbözteti a rémhírt (rumor) és a pletykát (gossip), ezt a különbségtételt aztán a társadalomtudományi kutatások is átvették. Ezek szerint a rémhír a veszélyes, kétes kimenetelű helyzetek értelmezésében segíti a közösséget, és lelki felkészülésre ad módot azáltal, hogy világmagyarázatot ad, értelmet kínál az értelmetlenségben. A pletyka ezzel szemben a közösségi normát és vele a tagok közti kapcsolatot erősíti, gyakran szórakoztató formában.1 A pletyka angol és magyar jelentésében nincs számottevő különbség, mindkét nyelv a tapintatlanságra és megalapozatlanságra helyezi a hangsúlyt, a rémhír-rumor pár ennél viszont már problematikusabb. A rumort az angolba a latinból ültették, ott még zajt jelentett, s csak a középkori ezredforduló idején bontotta ki újabb jelentését: igazolatlan, kétséges ismeretek, keringő történetek. A magyar szó ehhez képest az ellenséges célzat, a nyugtalanító hatás többletjelentését is tartalmazza. Ez azonban a tanulmányban tárgyalt esetekre nem feltétlenül igaz: nem a rémhír volt a nyugtalanító, hanem a diktatúra légköre, az elmondott híresztelések inkább a nyugalom visszaszerzésére tett kísérletek voltak; 1 DiFonzo — Bordia, 2007:13-24. 62
