Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 10. szám - Kiss Benedek: Élettöredékek

vetette föl, ha az egyik sort egy kicsit formailag megváltoztatnám? S a bogár a fülben addig dongott, hogy az lett belőle: „Oda nem érhetsz, / oda nem érsz." - De végül is eljött a szemináriumi felolvasás napja, s ahogy ígérte: Czine vendégeként valóban megjelent rajta Nagy László. Nagy ünnep volt ez számomra - igazán sikeres, tartalmas beszélgetést sikerült bevezetnem. Még azt is megjegyeztem, hogy Nagy László édes testvéröccsének: Ágh Istvánnak akkor jelent meg szintén, Szabad-e énekelni? címmel az első kötete. - S már egyes verscímeinek citálásával is megerősítettem azt a rokonságot, ami Ady és Nagy László között természetesen mutatkozik. (Ilyenek: Én fekszem itt, A jövő vacogása, Várom a havat, Karácsony, fekete glória, Szerelmem, csonttörő élet, Asszony-fejű felleg stb.) - És a szemináriumi dolgozat írásakor már otthonos vendég voltam Nagy László szobájában. Egy alkalommal éppen egy bolgár vers fordítása közben találtam, s elmondta, hogy dilemma előtt áll: a vers szerzője bolgár barátja, de mivel a vers elég gyengécske, választania kell a barátság vagy a lefordítása között. - Egyébként Nagy László hatalmas műfordítási életműve általában nyersfordítások igénybevételével jött létre. Mint a példa is mutatta: sokszor kényszerült az eredeti írás „megjobbításá- ra", magához mérhető szintű „átköltésére". Talán egyedül Lorca lírája az, amivel bensőleg is, formát-tartalmat is nézve, leginkább azonosult. (Csak áttételesen kapcsolódik Dzsó barátom esete Hont Ferenccel - mert nekünk nála is vizsgáznunk kellett. Elmesélte neki egy esetét szegedi egyetemista korukból József Attilával. Mivel akkor még ő is írt verset, történt, hogy József Attila az egyiket szinte szó szerint átvette, s meg is jelentette. Mikor felelősségre vonta, mondván, hogy tőle „lopta", Attila gondolkodott egy kicsit, majd azt mondta: Nem loptam, csak meggyönyörítettem! Ez a szó (és néha módszer) sokszor Utassy barátomnál is előfordul.)- Antológiánk, az Elérhetetlen fold és első kötetem, a Gazdátlan évszak megjelenése után már ritkábban találkoztunk. De egyrészt Nagy László írta antológiánk bevezetőjét, másrészt elsősorban neki köszönhetem, hogy 1970-ben végre megjelent első kötetem. A helyzet az volt, hogy már korábban a Szépirodalmi Kiadót és a Magvető Kiadót is megjárta az anyag, de mindkét helyről visszakaptam. Akkortájt több irodalmi kiadó nem lévén, „meg voltam lőve". De Nagy László közbelépett. Kebelbarátja volt Kormos István, aki a Móra Kiadónál dolgozott lektorként. Ez ugyan ifjúsági és gyermekirodaimat adott ki, de Nagy László fölvetette neki, hogy mi lenne, ha „elsőkötetes költők" címkével el tudná érni, hogy a sok sorba álló fiatalon segítsenek. S elsőként ajánlott éppen engemet. S mivel az akció sikerült, így jött létre a Móra Kiadónak az új (és megváltó) sorozata Kozmosz néven, természetesen Kormos István szerkesztésében. - Ehhez is fűzhetek két történetkét is. Mikor végre kijött a Gazdátlan évszak, örömtől ragyogva osztogattam persze a tiszteletpéldányokat. Nagy Lászlóval egy presszóban beszéltem meg találkozót. (Nevére nem emlékszem, de a Báthori utca környékén volt.) Nagy Lászlót egy öt-hat fős irodalmi társaság középpontjában találtam, nagy vidámságban. Közülük is csak Lázár Ervinre emlékszem. Amikor azonban átnyújtottam Nagy Lászlónak a példányt, mindjárt adtam még egyet, azt Szécsi Margitkának dedikálva. Ezt nem is tudom, milyen arccal fogadta, mikor visz- szaadta, mondván: Te azt hiszed, hogy nekünk külön könyvtárunk van? - De

59