Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 10. szám - Darvasi László: Karolina a kollégiumban

- Nem, gróf úr, a lányának nincs semmi baja.- Olyan baja sem?- Olyan végképp nincsen.

Nagyot reszelt a torkán a gróf, kondult a szíve.- A lány érintetlen még. Hamvas a bőre, tiszta és ép a teste. Némi vashiányt megemlíthetek. Magnézium. Viszont.- Viszont mi?- A lelke - mondta ki a könyörtelen ítéletet Hugonnai Vilma.- Mert mi van a leikével? - és a gróf már majdnem megint ordított, mert unta már hogy szavanként kell kicsikarni a lényeget.- Szerelmes - szólt a doktornő.

Na hiszen. Hogy a világ összes csibész anarchistája! Karolina jajdult, mert akkorát szorított rajta az apja.- Mi az, hogy szerelmes?!- Ne részletezzük, ha lehetne.

A doktornő tett és vett, mintha ott se lenne a gróf. A lány már a küszöbön állt, feje lehajtva. Aláírt egy nagy, sokvonalas, rubrikákkal teli papírt, amin a vizsgálatot jegyezte és igazolta. Pecsétet helyezett rá, szép kékköröst. A pecsétre rálehelt. Hogy lehel egy női doktor? Hát így, hogy csücsörít. Aztán a grófra mosolygott, de éppúgy, mint egy nagy, kérlelhetetlen, viharban is sziklaszilárd anya, egy drága édesanya, és szinte ellágyulva mondta.- Azt hiszem, igaza van, gróf úr. Egy kommunistába szerelmes a lánya.

46