Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 10. szám - Darvasi László: Karolina a kollégiumban
- Hogy mit?! - hörögte csöndesen, elveszetten az apja.- Láttál már női mellet, nem, papa?! Azért nem mindegyik harcos ám. Vannak lágyak, elomlók, engedékenyek. Olyanok, mint amik csak véletlenül vannak. Meg büszkék. Meg szomorúak...- De Karolina!- Szülés után meg, hiszen tudod, megereszkednek. Akkor egy ilyen dolog, ez a melltartó, nagyon praktikus tud lenni. Mondjam, hogy csinálják? Fognak két zsebkendőt, meg egy cipőpertlit, papa, és... A gróf elvörösödött, halkan csukta be maga után az ajtót, aztán kiment a kastély elé ordítani. Kelletlenül fölszállt néhány varjú, vonyítani kezdtek a kutyák. Julcsa szaladt a szobába, a kezét tördelte.- Semmi baj, Julcsa — mosolygott rá Karolina -, csak a női mellekről meséltem neki, aztán az ablak felé fordult, mert a gróf még mindig ordított. A budapesti rendelőben, hová másnap vonattal utaztak föl, újra át a téli és fagyos, és deres Alföldön, csupa szegény ember volt akkor, nehéz ruhájú munkások, szolgálók, kis veréblányok. Köhögtek, sápadoztak, savanyú testszagot eregettek. Magukkal hozták ide a szegénységüket.- Ne szégyenlősködj, papa — szólt Karolina. - Jó helyen vagyunk, s leült egy lázas kislány mellé, rámosolygott.- Szép hajad van.- Köhögök kisasszony, mint a kutya - suttogta a lány. - Fáj, ha lélegzem.- Te is szerelmes vagy? — hajolt közelebb Karolina.- Honnan tudja a kisasszony? Karolina nézte, hogy a lány szája véres. Hugonnai Vilmának hívták az orvost. Nő volt. Az első magyar női doktor, ezt tudták már, s akihez egy távoli rebellis rokona révén beajánlást kapott a gróf, s akit már Karolina is elfogadott, s nemcsak a szokatlan karrier iránti tiszteletből, de kíváncsiságból is, hát hiszen egy igazi doktornő! Magyar! A lány megörült a lehetőségnek, ragyogtak a szeplői. Csakhamar szólították őket. A rendelő falán emberi testek képei lógtak, anatómiai rajzok, a rettenetes, a szegény szív, a még félelmetesebb gyomor, kanyargó belek, egy föltárt női méh, az arc mindenféle izmai. Mennyi munka, mennyi energia van egy kósza mosolyban is. Csak egy lenéző, olcsó kis mosolyban! Erős fertőtlenítőillat terjengett bent, és nagyon meleg volt. A nyitott ablak elé faág hajlott, szürkéik rajta egy galambfészek, benne kicsiny tojások, megfagyva, magányosan. A gróf egyszerűen halálra rémült, mutatta is a lányának, nézze csak, önkéntelenül nagyot szorított a karján. Karolina odanézett, elhúzta a száját.- Jaj, papa, nehogy most érzékenyülj el! A grófot udvariasan, de határozottan kiküldték, te jó ég, mekkora hatalma van egy orvosinasnak is. Aztán a lány előbb félmeztelenre vetkőzött, körülölelte vékony testét a nyitott ablakon át beszivárgó hideg.- Hát ez meg mi a fene?- Melltartó, doktornő - suttogta a kislány, nagyon közel hajolt hozzá Hugonnai Vilma..- Neked még nem kell, Karolina. Vedd csak le. Fordulj. 44
