Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 10. szám - Darvasi László: Karolina a kollégiumban
ség emésztené, valami belső kór, hanem mert lefoglalja a lelkét és a szellemét egy másik élet. Egy olyan élet, ami éppenséggel benne, Karolina méhében növekszik. Milyen sápadt virágszál. Öklendezni is hallotta a minap az apja, és nem a több pohár angol pudingot tette felelőssé. Csodáról sem lehet szó, a fenébe a misztikával! Karolina egyszerűen megengedhetetlen, gyalázatos viszonyba keveredett egy valamilyen álnok, sunyi, disznólkodásra hajlamos hímmel, és ettől másállapotba került. Önszántán kívül. Mert olyan naiv, olyan védtelen gyerekember, hiába tud autót vezetni, hiába kapta rajta szivarozáson, hiába jár nadrágban néha, hiába épít hóembert a lovászokkal, attól még gyerek. Gyerek, gyerek, egy ártatlan kislány! Nem igaz, hogy nő lett! De hogyan kerülhetett ilyen förtelmes kapcsolatba, a kollégium felügyelete alatt?! Ilyesmikre gondolt szívszorongva a gróf már a zajos hajnali varjúkárogást hallgatva az ágyában, erre gondolt ebédelés közben, az estebédre föltálalt, saját zsírjukban ázó oldalasok és tarják és töltött pintyek fölött, a templomi hidegben elvacogott misén és az arabs telivérek betörése közben, az autóinak csapjait, dugattyúit és csavarjait babrálgatva, a kertjének gyalogútján, a hideg miatt bebugyolált tulipánfák és a magnóliák között kószálva, a puttó bögyörőjét elbámulva, ami most természetesen nem pisilt, mert gondosan elzárták a vizet, be ne fagyjon. Azért a puttó is vigyorgott.- Le fogom törni azt a zsidó faszt - jelentette ki sötét képpel.- Már megbocsásson, de mit ártott magának, gróf úr? - kérdezte Ferenc, a kertész.- Nem ez ártott, hanem általában. Egészen biztosan zsidó volt.- Mire gondol az úr? - de a gróf nem felelt. Dühösen legyintett, elfordult. - Hogy bassza meg magát a nagyvilág! Az ő kicsi lányát meghágta valaki, egy dög, egy vérnősző barom, a mérgező magját a gyermek méhébe csorgatta, hogy onnan keljen ki egy sárkányvetemény. Fattyú! Egy szörnyszülött!- Papa, annyit képzelődsz, hogy egészen belilul a fejed - csilingelt rá Karolina, éppen a tükör előtt billegett, új divatot vett föl, a gyönyörű szőke haját hátrafésülte, szorosan lecsatolta, mint a faluról szalajtott szolgálólányok, szép ruháit hanyagolta, egyszerű ingben, redőtlen szoknyában járt. Kopogott a hosszú szárú, fűzős cipője fasarka. Nem játszott többé a pianínón. Illetve egyszer igen.- Ez meg miféle szerzemény, Karolina? - kérdezte ingerülten a gróf, ismerős volt a dallam, de sehogyan sem jött rá, hogy mi lehet.- A Marseilles, papa. Olvasott éjjel és nappal, a hajnal derengett rá, mellein feküdt el a könyv, versek, novellák, regények. Meg a postát várta, mintha az életéről szóló döntés érkezhetne bármelyik pillanatban. A gróf még arra is gondolt, hogy egyelőre csöndesnek mutatkozó, de bármikor kitörni képes vallási téboly tört ki rajta. Telebeszélték a fejét abban az átkozott kollégiumban, rátörtek éjjelente az ateisták. Meg az anarchisták! A megveszekedett libertiánusok! Könnyen lehet, hogy a dadaisták környékezték meg, aminél veszélyesebb népséget keveset hordott hátán a föld!- Képzeld, papa, Amerikában fölfedezték a melltartót - szólt hátra a lány, miközben simogatta a haját. 43
