Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 10. szám - Darvasi László: Karolina a kollégiumban

forradalomra, gyilkosságra, párzásra vagy meghalásra késztette. Ahogy a gróf ült a tekintélyes diófa asztal innenső oldalán, finoman dobolt az ujjaival, ne tűnjön izgatottnak. Még inkább annak tűnt. Fölöslegesen. Az igazgatónő kifejezetten megkönnyebbült, amikor a gróf némi torokköszörülés után bejelentette, hogy egyelőre néhány hétre magához veszi a lányt, hazaviszi a birtokra. Jó levegő, napfény, természet, állatok. Lovak leginkább, telivérek meg lipicaiak. A vidék jót tesz bőrnek, tüdőnek, léleknek. Az otthon! Mosolygott az igazgatónő, nagy levegőt vett, széttárta puha, remegő karjait, hogy igen, nagyszerű, ő ilyen eltökélt és gondos szülői akaratnak ellenére nem tehet. Az otthonnál fontosabb nincsen. Édes, drága otthon. A természet! Hová is mennek, gróf úr, a pusztába? A magyar puszta kellős közepébe?!

Karolina ült az apja mellett illedelmesen, mosolygott, akár egy szentéletű királylány. Már nem lihegett, nem ugrált levegő után az akaratosan domborodó mellkasa.- Vigyázzon vele, vigyázzon a lánnyal! - szólt akkor az igazgatónő, és még mindig mosolyogva igazgatni kezdte a haját. - Harap.- Kérem?

Az igazgatónő az asztalra helyezte a jobb tenyerét. Szép, ápolt, puha női kéz. Fehér, puha zsemlécske. A hüvelykujj és a mutatóujj közötti húsos részen volt egy rózsaszín fogsornyom, pici piros foltok sorakozása.- Meg akartam simogatni, gróf úr - mondta, és hirtelenjében kedvetlen lett a tekintete. Öreg lett, szipirtyó, és az apának az az érzése támadt, hogy nyilván ő is beleharapott volna ennek a vénasszonynak a kezébe, ha hozzá akar érni. De csak egy pillanat volt, látomás, képzelődés. Már újra mosolygott az igazgatónő, majd egy hasas kristályüvegből ánizzsal kínálta meg a grófot, aki nem értette, miért fogadja el az italt. A franciák szeretik nagyon. Megbetegszenek tőle, látomásaik lesznek, verseket írnak, családot ölnek. Különben milyen jólesett. Kér még egyet, gróf úr?, és mert kért, Ferenc József császár mindig szigorúan bámult rá a falról. Négy hörpintésig jutottak. A gróf akkor állt föl, amikor érezte, hogy vörösödni kezd.- Lala néninek hívják - szólalt meg Karolina, már a vonaton ültek, a párnás első osztály szivaros illatában, és elhagyták Vecsés hallgatag, füstöt eregető házait. Elnyújtva dudált a mozdony. Ólmosan, szürkén terült el körülöttük a téli vidék, hófoltok vitatkoztak a földeken. A tarlók fölött varjak keringtek.- Kit? - kérdezte szórakozottan a gróf.- Az igazgatónőt.- De miért haraptad meg?- Csúnyán beszélt a barátaimról.- Mert kik a te barátaid?

Karolina nem felelt, duzzogva, némán ülte aztán végig az utat.

Vihette volna aztán a gróf a kislányt máshová is, a hivatalos városi orvosdoktorhoz, Szepessyhez, vagy doktor Némethez, aki polgármester barátja volt, mind a kettő kiváló férfiúban bízott, mind a kettő nagyszerű szakember volt, kitűnő kártyás, nagyszerű mulató és szórakoztató debatter, és még volt bejárása egy bizonyos Várhidihez is, bármikor bejelentkezhetett hozzá, fogadták soron kívül,

41