Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 10. szám - Gergely Ágnes: Egy urbánus főhajtása
meghívót tervezett, és szétküldte őket az olvasóegyleteknek, az ipartestületeknek és a kaszinóknak. Magyar és osztrák festőket kért fel a meghívók illusztrálására, de a festők visszautasították a felkérést. Végül Lyka Károly művészettörténész segített Knernek; pályázatot írtak ki, a fődíj 600 korona volt. Ezután 80 színes meghívó hirdette a „tánczmulatságot". Kner hirdetést tett a lapba, és 100 koronás tiszteletdíjat ajánlott fel; a hirdetésre a legjobb festők jelentkeztek, köztük például Csók István. A báli meghívók aranyérmet nyertek a lipcsei grafikai kiállításon. 1909-ben Kner naptárakat nyomtatott megrendelőinek, ajándékba. Az első világháború vetett véget ennek a sikernek, a Röpke Lapok, írja Kulik Melinda, csak 1923-ban jelenhetett meg újra. Endrőd leginkább az Aradi Kereskedelmi és Ipari Kamarával állt kapcsolatban. Az endrődi ipartestületbe „mestertanfolyamok" hirdetményei érkeztek, amelyek továbbképzést ajánlottak a már tanult iparosoknak. Arad révén jutottak el Endrédre a Budapesti Ipari Kamara pályázatai is, méghozzá külföldi ösztöndíjakkal, munkaajánlatokkal. Az ösztöndíjat csak a legrátermettebb ember kaphatta meg. Kulik Melinda nem talált olyan embert, aki pályázat útján jutott volna el például Párizsba, és ki tudta volna fizetni az útiköltséget. * Az országos újságok közül az Endrődi Ipartestület a Hazánk, az Alkotmány, a Néppárt és a Herkó Páter című lapokat járatta, az utóbbi kettő katolikus lap volt, abból is a Herkó Páter élclap, vagyis vicclap. A lapok autót, mezőgazdasági gépeket, gabonát, bútort, ágyneműt, dísztárgyakat, órákat reklámoztak, többnyire olyan áron, amit az endrődiek nem tudtak megfizetni. Az endrődi lakosok többsége egyszerűen élt. A polgárok csaknem mind ugyanúgy laktak, mint a parasztok. Kulik Melinda leírja a házakat: nádtető, fehérre meszelt vályogfal, nyitott gang, sparhelt, stelázsi, vas evőeszköz, fajansz tányérok, földes padló. A nagyszobában ágyak, kék vagy rózsaszín ágynemű, nagy diófa asztal székekkel, sublót, a földön helyben szőtt rongypokróc. A falon szentképek és családi fotók. A tisztaszobát tárolásra használták; onnét nyílt a kamra vagy spájz. (A sparhelt, a sublót, a spájz és a gang német eredetű szavak, a stelázsi holland-német; a fajansz francia-olasz-német eredetű, Faenza olasz város nevéből. A szavak mind az Osztrák-Magyar Monarchia emlékét őrzik.) A ház mellett volt az ól, az istálló, a veteményeskert és a kút, s végül bárhol lehetett, amiből éltek, a műhely. Az iparostanonc-oktatás Gyomán 1826-ban, Endrődön 1893-ban kezdődött. Az iskola egy év előkészítésből és három év tanulásból állt; a tanulók sokszor kimaradtak innen is, hogy szüleiknek segítsenek. Sokféle iparos élt Endrődön és Gyomán; „...a legtöbb iparos - írja a szerző - nagyobb városokból érkezett". A bál volt a legkedvesebb szórakozás a két faluban, vagy ahogy a nyomda hívta eleinte: a „tánczestély". A Fehér-estélyek voltak a legelegánsabb táncmulatságok; híres volt például a megyei nyomdászok 1902-es Fehér-estélye, amelyről a Békésmegyei Közlöny is tudósított. Mindkét falunak volt kórusa, hangversenyt is rendeztek, sőt színielőadást is. (Emlékszem a Mágnás Miska című operett 1945-ös endrődi bemutatójára. Végre lehetett az arisztokratákon is nevetni! Valamelyik 37
