Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 10. szám - Gergely Ágnes: Egy urbánus főhajtása

Az i. e. XVIII. században - kezdi történeti fejtegetéseit Dúsa Katalin - Hammurapi óbabiloni király hoz a fertőző betegségek megfékezésére irányuló törvényeket. Az óegyiptomiak gondot fordítanak a csatornázásra, a mocsárlecsa- polásra. A hindu Védák könyve ezt írja: „ha a patkány leesik a ház tetejéről, vagy [ha] mint a részeg ugrál és összeesik", a lakosság hagyja el házait, mert közeleg a pestisjárvány. Hippokratész ógörög orvos az i. e. V. században részletesen leírja a betegségek tüneteit, megfogalmazza az esküt, az orvosi etika alapját. Az ókori rómaiak vízvezetékei, csatornái, kövezett útjai, fürdőkultúrája a távoli provinciákba is eljutnak.

A középkor visszaesést jelentett, a XI-XIII. századi keresztes hadjáratokkal a himlő és a tífusz is bejutott Európába; az 1348-as firenzei pestis 100 millió emberből 25-30 milliót ragadott el. A XV. században a reneszánsz meghozta az erélyesebb rendszabályokat, például a karantén intézményét, de igazi áttörést a XIX. század jelentett, a nagy tudósok, köztük Semmelweis Ignác és Robert Koch munkássága, a gyermekágyi láz és a kolera leküzdése.

Magyarországon a XVI. századtól a XVIII. századig a pestis, a XIX. században a kolera szedte a legtöbb áldozatot. 1708 és 1711 között II. Rákóczi Ferenc serege a pestis miatt 16.000-ről 3000-re csökkent. A nép kuruzslókhoz jár, szakképzett orvosokról csak a XVIII. század elejétől beszélhetünk, akkor is kevésről. Egy 1752-es rendelet kimondja, hogy minden megye köteles tisztiorvost alkalmazni. Békés megye erre nem hajlandó. 1799-ben azonban bevezették a himlő elleni oltást, méghozzá id. Lenhossék Mihály Esztergom megyei, Hell János Sopron megyei és Riegler Zsigmond Békés megyei főorvos.

A kórházak száma Magyarországon 1881 és 1914 között több mint kétszeresére emelkedett: 275-ről 624-re. Sok faluban nem tudták rendesen fizetni az orvosokat. „1884-ben az 1248 körorvosi állásból csak 785 volt betöltve..." - idézi a tanulmány Hahn Géza A magyar egészségügy története című, 1960-as munkáját. Dúsa Katalin ír a szegények ápolási költségeinek térítéséről (1898), az orvosi fizetések rendezéséről (1908) és a fertőző betegségek (kanyaró, rubeola, mumpsz) elleni oltásokról egészen az 1990-es évekig. Végül a temetkezési megszorításokról esik szó az árvíz és belvíz sújtotta településeken; a probléma nincs még lezárva.

*

Ebbe az orvostörténeti keretbe állítja be Dúsa Katalin Endrőd járványkórházának alapítását.

Az endrődi katolikus papok által vezetett történeti mű, a História Domus a járványok közül az 1739-es nagy pestist említi elsőnek. A gyulai szolgabíró éjjelnappal őrködő fegyveres strázsákat rendelt el; a kancellária intézkedett, hogy a fertőző betegeket „veszteglő házakban" tartsák; „ha a pestises elhagyja a veszteglő házat, szabadon le lehet lőni". Endrődön 1748-ban és 1759-ben felüti a fejét a himlő, 1831-ben és 1855-ben a kolera. Ebben az utóbbi járványban 775-en haltak meg. A legtöbb haláleset 1873-ban volt; az aszály és a rossz táplálkozás is segít a kórokozóknak. A háborús időszakot megszenvedte a falu, a hadköteles férfiak

1914- től 18-ig a frontra mentek; család, betegség, minden az asszonyokra hárult.

1915- ben a frontról hólyagos himlőt hurcoltak be a katonák.

34